Egyszerre írok a májusi és júniusi MR-ről – most volt időm kézbe venni azokat, munka, meg minden más elfoglaltságból adódóan.
Amit roppantul szeretek az MR-ben, hogy megmutatják, hogyan kell modellezni. A mostani számban tehervagon frizírozást, és koszolást mutatnak be aprólékosan, és a leglényegesebb mozzanatokat képekkel is illusztrálják. A ”szokásos” terepasztal bemutatók közül nekem címlapon szereplő, szénvonatokra hajazó asztal tetszett igazán. Igen élethű, ahogy a modellező a fákkal borított hegyek szűk völgyeiben kanyargó vasutat kialakította. Életszerű, és ezért is tetszik.
Roppant ötletes cikk szól arról, hogy a modern asztalunkon hogy lehet régebbi járműveket üzemeltetni – tartsunk vasútbarátoknak szóló kirándulást. Megmutatnak néhány valós szerelvényt, és hogy miként tudjuk a vonatunkat átalakítani, hogy jobban hihető legyen rajta a vasútbarátok hada.
A lap végén a „product review” részben két, számomra érdekes dolgot találtam: az egyik az ötrészes Deluxe Maxi III-mas, ötrészes konténerszállító kocsija. Nem tudom, hogy a néhai BN vonalain megfordultak-e ilyenek, mindenesetre impozáns a kocsi, elgondolkoztam a beszerzésén.
A másik modell, a Bachmann G-s K27-ese (DR&GW), amely nem csak a méretével, de a kidolgozottságával, és 1400 dolláros árával is meghökkentő. Igen aprólékosan kidolgozott a modell, amely fém és műanyag alkatrészekből épül fel. Amit külön kiemelnek, hogy minden létező K27-est elkészítenek, ügyelve az egyes mozdonyok közötti legapróbb részletek megjelenítésére is. Komolyan elgondolkoztam a modell láttán, hogy ha még egyszer kezdeném, akkor a nullás méret helyett G-ben kezdenék.
A júniusi számot viszont nem tudtam letenni. Egyszerűen annyi jó téma van ebben a számban, hogy az elejétől a végéig ki kell olvasni. A legelső egy H0-ás ATSF állomást megjelenítő terepasztal bemutatása. Nem túl bonyolult, csak néhány vágány van rajta, de mégis a szélső vágányokon a személyvonatok megállhatnak, miközben a fővágányon teherek közlekednek, nem túlzsúfolva, de mégis lehetőség van hosszabb vonatok megjelenítésére.
A másik terepasztal bemutató, egy hordozható, majd 4.5m hosszú N-es terepasztalról szól. Az első képen egy, a teljes asztal hosszában végignyúló szénszállító vonatot is láthatunk – már itt beleszerettem a cikkbe. Megmutatják, hogy milyen létesítményekkel lehet elhitetni az asztalról, hogy az egy szénbánya-közeli részt modellez.
A szokásos modellezési leírások közül a pálmafaépítés mellett a gabonasiló készítésének leírása tetszett nagyon. Előbbit nem nagyon, de utóbbit hazai témával foglalkozó modellezők is hasznosíthatják – az alföldi vonalak mentén igen gyakran fordulnak elő ehhez hasonló, beton gabonasilók.
A háttérkép-festés leírással nem tudtam mit kezdeni, mert ámbár teljesen jól megmutatja, mit, milyen sorrendben kell festeni, ennek elolvasása után akkor sem érzem magam elég felkészültnek ahhoz, hogy nekiálljak egy terepasztal-háttérképet megfesteni J
A „product review” szekció elvileg egy gyors áttekintést adna a bemutatandó modellről, de pl. az N-es Bigboy-t bemutató írásuk mind terjedelemben, mind részletességben felülmúlja más magazinok „ízekre szedtük a modellt” írásait. Mi van, ha ezek a srácok komolyabban nekiállnak kivesézni egy modellt? Ez színvonal.
A rovatban bemutatják a Bachmann E-Z Track váltóját, amely beépített váltóval és DCC dekóderrel van szerelve. Nekem nagyon tetszik a megoldás – nem kell semmit drótozni, és a váltók mégis működnek távvezérelve. A 60 dolláros ár nem a legolcsóbb, de ha mellé tesszük, hogy a Roco korábbi hasonló próbálkozása során csak a váltó alá építhető dekóder került 10000 Ft-ba, és e mellé még egy elektromos váltóhajtóművel szerelt töltéses váltó is kellett, akkor már egy kissé jobban fekszik a dolog.
A „Trackside photos” rész… noshát.. inkább vegyétek meg a magazint, és nézzétek meg. Nehezen tértem magamhoz, olyan élethű képek voltak benne.
