crashblogja

Kato Unitrack V13

2008. február 14. - crash

Újabb Kato Unitrack készlet jelent meg a piacon, V13 néven. Valójában a korábbi magasvasúti vágányszett kapott rácfelvarrást: a V11-nél debütált, túlemelt vágányanyaggal megegyező kivitellel gombolták újra a készlet tartalmát. Elkészítették a az egyenes, íves, és az átmeneti vágányszakaszokat a betonlapos, ágyazat nélküli felépítménnyel.  A sugár 381/414 – ezen már elég jól néznek ki a vonatok.

 
 

Európai modellezők a szett tartalmát hidakhoz, vagy nagysebességű pályákhoz (pl. ICE3 alá) használhatják.

A képek a Kato-tól származnak.

Arnold Orient Express

Az Arnold idén volt a nagy visszatérő. Hosszú szünet, és számos felvásárlás után a cég – vagy cak a brand? A Hornby csoportnál kötött ki. 2007-ben újdonságként kihozták az Orient Expresst – mindjárt két változatban. A sima – amely Budapest felé járó – mellett a Venice-Simplon Orient Express is megjelent. A két szerelvényt a legjobban onnan lehet megkülönböztetni, hogy az előbbinél az ablakok közötti rész fehér színezésű.
Vegyesen összeállított szerelvény a Nyugatiban
 
Orient Express giganttal

Karácsonyra megkaptam az Orient Express története című könyvet. Megmondom őszintén, hogy eddig nem izgatott a téma, de a könyv elolvasása után megfogott az a dolog – mondhatjuk, hogy mítosz? – ami az egész expresszt körüllengi. Ekkor kezdtem gondolkodni a vásárláson….
… a másik dolog, ami miatt be akartam ruházni egy ilyenre, hogy gyakran (évente kétszer) jár Orient Hazánkban – kitűnő nosztalgiavonatot lehet belőle csinálni.

Minap sikerült beszereznem a Venice-Simplon verziót. Persze tudom, hogy jobb lett volna a fehérmintás verzió, de az a szerelvény, amely hozzánk bejár néha, vegyesen tartalmaz kék és kék-fehér kocsikat, de volt már olyan is, hogy csak kék kocsikkal jött.
A csomagolás

Maga a szett csodaszép. A csomagolás változott a korábbi Arnoldhoz képest, olyan angolosan Hornby-s lett. A kocsik purhabból készült tálcában vannak, védőfóliával, tetővel, és ez az egész egy átlátszó alblakkal ellátott kartondobozban van. A kocsikat megnézve nem vagyok benne biztos, hogy teljes egészében újraszerszámozták a modellt, de hogy az alváz új, az biztos. A korábbi verzióknak nem volt közelkapcsoló-kinematikájuk –ennek pedig van. Látszik az új idők szele: nem szükséges felszerelni a kocsikat a Fleischmann-féle profi klupplunggal, a sima Arnold kapcsoló is teljesen közel húzza őket egymáshoz.
Poggyászkocsi
 
Étkezőkocsi
 
Hálókocsi

A szettben két poggyász-, két háló- és egy étkezőkocsi van. Ha valaki meg szeretné építeni az eredeti expresszt, akkor be lehet még szereznie egy hálókocsit – az irodalom szerint legtöbbször ugyanis három hálókocsival közlekedett.

A kocsik kialakítása nem a mostanság bejáró változaté – azaz a kocsiszekrény igen – mert a modell alatt régifajta forgóváz van, míg a mostaniak légrugós, hattyúnyakas forgóvázakon futnak. Így vagy korabeli szerelvényt csinálunk belőle gőzössel, vagy ki kell a forgóvázakat cserélni.
A modern expressznek ilyen forgóvázai vannak

A kocsik koronája a feliratozás : az arany színű, „Compagnie Internetionale Des Wagon-lits et des Grand Express Europeens” felirat egyszerűen vonzza a tekintetet, ugyanúgy, mint a kocsi többi, apró felirata. Sokan mondják, hogy N-esben nem látszik semmi… …hát persze – tessék ezt a modellt megnézni. Én maximálisan meg vagyok vele elégedve.
Szemet gyönyörködtető a részletgazdagság

Kiegészítők 2008

Az idei kiegészítő-felhozatal is tartogat meglepetéseket N-es fronton.

Az Auhagen bejelnetette Krakow állomását N-es méretben, amely a sikeres H0-ás előd lekicsinyítése. Az modell H0-ás méretben nagy sikert aratott, előszeretettel használják a téglaépítésű állomásmodellt a terepasztal-építők kis- és közepes állomásokhoz, de van példa keskenynyomközű felhasználásra is.

Krakow állomásépülete

A Faller idén nem hozott nagy újdonságot – inkább folytatja a régebbi témák elővételét a fiókból. Gyermekkorunkban volt divat a működő sorompós átjáró kit-ben. Most a Faller felevenítette a témát, és pacra dobja a működőképes sorompóval ellátott átjáró modelljét (eddig is létezett a katalógusban ilyen de ott a sorompó-őrházba volt rejtve a mozgató mechanizmus). Kérdés, a Viessmann régóta piacon lévő, gyönyörű sorompói mellett lesz-e kereslet a Faller termékére.
Városszéli áruház modellje - számos itthoni  áruházlánc matricáját rárakhatjuk az élethűbb hatás kedvéért

Ami viszont jó ötlet, az a városszéli üzletközpont modellje. Nem túlságosan nagyméretű, mégis meghatározó eleme lehet az asztalnak.

Mozgó sorompó ... wow

A Vollmer és a Kibri ebben az évben is jelentettek meg újdonságokat, de ezek nem formaújdonságok, csak a korábbi építőkészletek új színben megjelentetett változatai. A Kibri ennél messzebbre ment: a Faller Bonn állomás elemeit dobozolja, és jelentet meg ezek felhasználásával néhány új dobozt.

A képek az Auhagentől és a Fallertől származnak.

Husky stack

Nagynehezen megérkezett a az e-bayről a konténercsomagom, így mostmár nem árválkodnak a Husky kocsijaim – gondoltam bemutatom őket.

Régóta vadásztam már a BN Husky, kétszintes konténerszállító kocsijait. Fenn voltam hajnalig, licititáltam, nyertem, aztán’ az Orczy téren a vámos bal lábbal kelt fel, és úgy határozott, hogy még a postaköltség (ami az USA-ban igénybevett szolgáltatás díja) után is meg kell fizetnem a vámot és az áfát – biztos, ami biztos alapon, hiszen’ a számlán rajta van. A „shipping” a papíron biztos nem a postaköltséget jelenti, hanem a 12db konténerszállító közé még valami biztos el van dugva, ami „shipping” néven szerepel a számlán, az egységsugarú vasútmodellező meg fizessen. Magunk között szólva – legyen bodog a 35 dolláros postaköltség 3- és 20%-ával.
Dobozolva
 
A doboz kinyitás után
 
Minden kocsi egyenként egy akrill dobozba van csomagolva, amelyen belül vékony műanyag elemek rögzítik a kocsit

A kocsikat a néhai Roundhouse adta ki (azóta átalakult, felvásárolták, megújult – most Micro-Trains néven fut), 12 különböző pályaszámon. Sikerült egy egész dobozra szert tennem – azt hiszem, már csak egy ötrészes Maxi konténerszállító hiányzik a szerelvényből, és kipipálhatjuk ezt is :-P

De térjünk vissza a kocsikhoz. Ezeknek a kocsiknak a lényege az, hogy egymás tetején két konténer utazhat. A kocsi bölcsős kialakítású (itthon is látni ilyesmit, a teherautó-pótkocsikat rakják hasonló vagonokra), így a súlypontja lejjebb kerül, és megfelelően stabil oldalirányban ahhoz, hogy két konténert elbírjon. Az általam vásárolt kocsik az ún. Husky kocsik, ezek egyrészesek, de a Maxi kocsik ehhez hasonló kialakításban, de 3- illetve 5 részes egységekben készülnek. A Husky kocsiba alulra egy maximum 48’-as konténert lehet rakni, míg a tetejére egy max 53’-asat. Természetesen lehet rá rakni 40- és 20’-as kontéreket is – utóbbiakból kettőt szoktak.

Nem minden vonalon engedik közlekedni ezeket a kocsikat – inkább a sivatagi vonalakon jellemzőek, és ott, ahol utólag alkalmassá tették a vonalat ezek közlekedésére (hidak, alagutak megemelése), mert akármennyire is nagyobb az amerikai űrszelvény az általunk megszokott európainál, az két konténer abból is kilóg. Így aztán, ha ilyen kocsik beszerzéséra adjuk a fejünket, meg kell vizsgálnunk, illik-e a gyűjtendő témába, és a vasútvonalunkon el tud-e menni?
A kocsi konténer nélkül...
 
...és mindjárt két konténerrel megpakolva.

Maga a modell nagyszerű, egyszerűen – szerintem – a föccsöntés egyik csúcsa. Minden részletet igyekeztek a helyére rakni, a levegőrendszer tartálya, és annak a csövei pl. egyszerűen lenyűgözőek. A kocsi a megszokott RP25-ös kerekekkel van szerelve, amelyek műanyagból készültek, de egy rossz szót sem szólhatok róluk. Nem tudom, Európában miért nem tudnak bánni a műanyaggal, és rendes kereket gyártani belőle, de a Roundhouse kocsijainak az értékén egy picit sem ront, hogy műanyagok a kerekek. Egyetlen dolgot tudok csak negatívumként felhozni, hogy talán a járdák egy kissé vaskosnak tűnnek – de ezeket tervezem alpakka maratásra cserélni – már ki is néztem, honnan fogom megrendelni.

Aprólékos részletek
 
A forgóváz és az RP25-ös kereke


A kocsikhoz Con-Cor konténereket vettem, és ki is próbáltam, miként használhatóak: a szerelvénynek van súlya, de viszonylag akadálymentes a gördülése. A stabilitásra ugyanaz igaz, mint a nagy testvérre: nem borulnak könnyen a kocsik, hiába van egymáson kettő. Impozáns a 12 kocsi nagyon egy szerelvényben. 

Többedmagával


Nekem tetszik nagyon – de nem dícsérem, inkább tessék a képeket lesni.

Fleischmann 2008

Nürnberg előtt mindenki publikálja az újdonságait. Így tett a Fleischmann is, és meg kell mondani őszintén, lesz mit vásárolni.

Nekem az a személyes tapasztalatom, hogy a Fleischmann igencsak elhúzott az utóbbi időben minőség terén N-es méretben, állva hagyva a Roco-t és a Trixet. Előbbi a nem KKK-s vagonjaival és a dekóderfoglalat-nélküli mozdonyaival kínlódik még mindig, míg a Trix a bumfordi részletekkel (Lásd Taurus formája, és pl. a 189-es tetőszerelvényei) és a minőségbiztosítással (pl. ICE3 hajtott kerékpáron jelentkező fogaskerék-repedések) küzd. A Fleischmann ezzel szemben olyan Desiro-t, 185-öst, Hercules-t dobott a piacra, amitől eláll az ember lélegzete. Így kell(ene) mindenkinek… …már csak az árakat kellene lejjebb nyomni.

Mozdonyok tekintetében ami felkeltette az érdeklődésem, az a svájci Ae 6/6-os modellje, és az osztrák 1010-es gép N-es replikája. Mind a kettő hattengelyes mozdony (nem néztem utána, de lehet egyezhetnek a tengely-, és királycsap-távok, ezért ez a közös megjelenés), és zöldben jelenik meg. Ha hozzák az 185-ös színvonalát, ismét egy „must have” modellel leszünk gazdagabbak. Zárójelben megjegyzem, a 1010-ből megvárom a narancs színűt, nekem az a korszak inkább bejön.
Ae 6/6
 
Öbb 1010


Kocsik tekintetében a tehervagonok között leltem újdonságra: tavalyra ígérték a GySEV autószállító H0-ás változatát, és akkor azt írtam, erős a gyanúm, hogy lesz ez N-esben is. Noshát, lottó ötösöm legyen így (persze ahhoz lottót kellene venni), az idei N-es újdonságok között két színben feltűnt a GySEV-nél szolgáló, fedett, autószállító ikerkocsi modellje. Úgy 6-8 ilyen kocsi elé már’ csak festenem kell egy GySEV Taurus-t, és hajrá...
Autószállító kocsik


Ami a kocsik közül érdekes, az SBB Cargo konténerszállító szettje: három, szürke, négytengelyes sgn** sorozatú kocsi van a szettben, rajtuk CrossRail-es konténerek és csereszekrények (pontosabban egy 40’-, és egy 20’-as konténer, és három csereszekrény). 
Crossrail-es konténerszállítók

A digitális vezérlését is átdolgozta a Fleischmann, első látásra a Roco Multimouse-ára hajazó eszközt jelentett be. Hiába, a Twin Center piszok drága, és az ezzel szállított kezdőszettek már-már megfizethetetlenek voltak. Természetesen majd’ minden kezdőszettjét átdolgozta erre a vezérlőre a cég, de jelennek meg analóg készletek is az idén’.
Az új, profi-boss digitális vezérlő


Minden kép a Fleischmann-tól származik.

Model Railroader 2008/2

Vadásztam a februári számot, mert azt hittem, lemaradtam róla. Ugyanis február elején már kirakják a márciusi borítót a honlapjukra, és tartottam tőle, hogy lemaradtam az ezévi második számról. De nem…

Érdemes volt várni, mert három olyan témát is leltem benne, ami érdekelt. Először egy Great Northern-es terepasztal-cikket említenék. Az egykori vasúttársaság Cascade hegységbeli szakaszát modellezi a terepasztal tulajdonosa – ami a legnagyobb az egészben, hogy az USA-ban oly’ ritka villamosított részt is elkészítette. A felső szinten – a villamosított részen – a villanymozdonyok húzzák át a hágón a szerelvényeket, amelyeket a villamos szakasz végein felváltanak a dízelek. Ritka téma a villamos üzem az USA-ban, és ráadásul szépen is van kidolgozva. Az asztal egy egész padlást elfoglal. Méreteire jellemző – kissé vicces a dolog – hogy a tulajdonos haverjai már nem hajlandóak fákat gyártani az asztalra – most épp csak 4000db van rajta.

Egy másik cikkben egy Athearn SD60-as világítását építik át – igen érdekes, jó fogásokat lehet a cikkből tanulni. E mellett roppant jó cikk a H0N30-as terepasztalról szóló cikk, egy igazi vadnyugati, sivatagos keskennyomközű vasutat ismerhetünk meg. Részletes és élethű – meg kell nézni az ujságban.

Ami tetszik, van „trackside photos”, most épp minden díj nélkül, néhány roppant szép terepasztalfotót mutatnak be. Ez a rovat amolyan büszkeség-rovat, mindenki szabadon küldhet be képeket a művéről, és ezekből mazsolázva mutatnak be néhányat a lap oldalain. Nekem nagyon tetszik, innen is lehet jó ötleteket venni. Pl. a CN-es képről j ötleteket vettem a különböző hosszúságú füvek használatára, míg a NY,NYH&H-s képről a statikus és szivacs fű elegyének használhatóságáról lehet meggyőződni.

Amikor a villamossal az utastájékoztatás is kisiklik....

Ma reggel igyekeztem volna dolgomra a 61-es villamossal a Moszkváról', de valami felt?nt : túl sok ember áll a megállóban, és sem a megállóban, sem a vágány végén nem volt egy szál villamos se'. Nagyszerű, Superbrand, az van -, villamos meg sehol. Nézek a Déli felé, a 61 / 56,18,59-as elágazásánál váltókon egy villamos áll - befele semmi mozgás. Gyanús volt - gondoltam megnézem, mi történt. Kisiklott a villamos, egyetlen utat hagyva szabadon, a 18,56,59-es villamosok Déli felé menő irányát.

Az emberek továbbra is vártak, semmi utastájékoztatás - had' várjon a nép. Ha nem gondolom azt, hogy el kell mennem a 18-as villamossal, mert az még éppen jár egy ideig - ameddig el nem fogynak abból az irányból a villamosok - akkor lemaradok. Semmiféle információ - mivel, merre lehet menni, esetleg pótlóbusz (napersze…) honnan indul… semmi. Mindegy…. 18-assal el a Móriczig', ahol benéztem a villányi úti, a 61-es villamos megállójába, ahol éppen csak annyi ember állt, amennyi felfér a járdára. Mindenki várt szépen a villamosára - mert senki nem mondta Neki, hogy: ne várd, mert kisiklott.

A vicces (vagy felháborító?) dologban, hogy mindkét helyen (Moszkva tér, Móricz Zsigmond körtér) van BKV-s központ, vagy mittoménmi',  mindenütt van hangosítás - ha nem működik, legalább egy ember kimehetett volna, és tájékoztathatta volna az utasokat, hogy nem megy a villamos - de az utasok tájékoztatására nagyívben…

 
 
 


Eszembe jutott a BKV honlapon olvasott dolog, ahol roppantul kibüszkültek' a Superbrand címükre: "Superbrand az a márka, amely a saját területén kitűnő hírnevet szerzett. A márkákhoz kapcsolt értékek olyan érzelmi és/vagy kézzelfogható előnyöket nyújtanak, amelyeket a fogyasztók elvárnak és elismernek."

Az utastájékoztatást elégségesen, azt várnánk el. Utasok… Fogyasztók… hol játszanak a BKV-nak?

Nürnberg előtt - Trix újdonságok 2008

Kiszivárogtak a Trix2008-as újdonságlisták a nürnbergi vásár előtt. Belelestem, és találtam 1-2 érdekes dolgot – és van benne Számunkra – magyar modellezők számára – szenzációs dolog is.
Startszettek terén, ami felkeltette az érdeklődésem, hogy újabb digitális készletek kerülnek a boltokba. Konkrétan két tehervonatos szett: egy MRCE-s 185-ös bérmozdonyos és egy svájci re4/4 II-es mozdonyos szett. Kezdésnek ideális, nagy, ovál pálya három kitérővel és digit rendszerrel.
 
Mozdonyok: a tavalyi 185-ös után festési variánsban megjelenik a BLS 485-öse. Kíváncsi vagyok rá, nekem megvan ugyanez Fleischmann-ban, kérdés, hogy a Trix tud-e többet nyújtani? Érdekes lehet a hangtompítós csehszlovák (CSD) szerjoe is, bár mintha ez újrakiadás lenne, ha jól emlékszem. Ha nem, akkor tessék kommentelni.Ami még felkeltette az érdeklődésem, az az új Öbb-s 189-es, de már biztos unjátok a témát :-)
 
 
 
Mozdony-formaújdonságok közül nekünk két mozdony is érdekes lehet: az osztrák 1012 (kis-Taurus, vagy mittom’) – nem is kell mondani, hogy ÖBB mániásként ennek mennyire örültem. Másik dolog, ami érdekes, a V300, amit egyből proto (vagy demonstrátor ?) kék színben is kihoz a Trix – mivel járt nálunk, amikor a Nohabbal versengett, kötelező darab magyar gyu"jtőknek.
 
 
 
Formaújdonság még a DB Lint-je. Tavaly ez a Felischmann-nál és a Mechano-nál volt H0 újdonság, érdekes, hogy a Trix gondolt az N-esekre. Hobby, Profi és hangos kivitelben is lesz.
 
 
Teherkocsik vonatkozásában két DB kocsiszett is megjelenik: mindkettő az idei rokona, sokféle kocsi, és drágán lesz benne. Személyvagonok kapcsán szívinfarktust kaptam: elsőre a CAT szerelvényt láttam meg, de az örömöm szertefoszlott, mert nem a Sissy-orrú vezérlőkocsit készítették el, hanem – a képek alapján – a már meglévő német vezérlőkocsit pingálják CAT színre. Ez nem szép a Trixtől.
 
 
 
A másik dolog, az ami igazán felkeltette az érdeklődésem : a kelet-európai expressz szett. Ebben két – komplettnek mondott – expresszvonatot találunk. Az egyik egy hatrészes, négy DR-es és két PKP Y kocsiból álló szerelvény, és egy négy CSD-s kocsiból, és két MÁV Y kocsiból álló szett. Szóval akkor ezen is túlvagyunk, köszönthetjük a harmadik N-es nagyszériás magyar vasútmodellt is. Már várom, csak kár, hogy egy szettben csak két magyar kocsi van – remélem lehet majd külön is kapni.
 
 
 
Ami személykocsik vonatkozásában érdekes lehet, hogy újból van svájci EC kocsi – panorámakocsi is - és egy 2+3 részes német éjszakai vonatszettel is gazdagabbak lehetünk, ha akarunk.

Minden kép a Trix-től származik.
      
 

Southwest Models

Manapság’ egyre több a hazai piacon az egyedi modelleket, vagy csak egyedi átfestéseket kínáló ember - és mindenki másra esküszik. Van aki ezt preferrálja, van aki azt nem szereti, és van, akiről valakinek véleménye van...

...minap bóklásztam az e-bayen – az amerikai részen – és láttam egy Soutwest Models nevű vállalkozást?, amely az alábbi, képeken lévő dolgot produkálta – N-es méretben.

Állakat összeszedni, asszem' van még hová fejlődni :

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Képek : Soutwest Models

Nürnberg előtt - Roco 2008

Úgy látszik, csak van valami abban, hogy a Roco N-es téren éledezni látszik. Megjelent a 2008-as újdonságlista, és végre kaphatunk képet a rejtélyes startsetről is.
Először a startset:  Multimouse lesz benne. A vontatójármű egy piros 101-es, amelyhez négy EC kocsi lesz mellécsomagolva. Három fehér (ICE színezésű) DB-s kocsi, és egy osztrák elsőosztály, a legújabb színterv alapján. A pálya nem egy egyszerű ovál – az állomás egy része ívben fekszik, és nem követte el a Roco azt a hibát, hogy a legkisebb íveket csomagolja a dobozba – 300mm-es ívekből lehet a pályát felépíteni.

A startszet képe az újdonságlapon. Amire kíváncsi az ember, majdnem minden itt van.


Modellek terén most nincs formaújdonság – legalábbis bejelentve – csak színvariánsok. A 101-es Azubi-s verziója mellett a piros jön ki. A 181-es kétáramrendszerű gép kék és bézs-kék színezésben lesz kapható, míg a tavalyi formaújdonság – a spanyol 250-es – újabb két variánsban szerepel a katalógusban.
Azubi-s 101-es
 
Bézs-kék színezésű 181-es
 
A spanyol 250-es
 
 V200, az örök

Az örök V200-as is szerepel – az elmúlt évben 5 festésben volt kapható, most csak egy színvariáns van készülőben.

Teherkocsik nincsennek, személyvagonokból is csak az ÖBB eggyel korábbi színterve szerinti EC/IC kocsik jönnek. Ami jó hír ezzel kapcsolatban, hogy a másodosztályú kocsi két pályaszámmal képviselteti magát.
Elsőosztáslyú EC kocsi hattyúnyakas forgóvázzal
 
Első-másodosztályú kocsi
 
Másodosztályú kocsi hattyúnyakas forgóvázzal
 
Étkezőkocsi

Minden fotó a Roco-tól származik.

Tran DCX75

Megjelent a Tran legújabb minidekódere, a dcx75. Kisebb lett, mint az elődje - sikerült belepaszírozniuk a 11 * 7,2 * 1,1 mm-es méretbe. A specifikáció két funkció-kimenetet említ - ha ez a világítás, akkor savanyú a dolog, de ha plusszban van, akkor teljesen jó. Ami jónak tűnik - én a kHz-ekhez nem értem, mindenféle kHz-buhera nélkül tökéletesen futnak a mozdonyaim - az, hogy a tartós max 1A motoráram mellett állítólag 3 másodpercig 2A-t is le tud adni. Nomármost egy átlagos N-es mozdony 500mA-t ritkán eszik, így az 1A több, mint sok, ez a 3 másodperces 2A pedig a nehezen induló gépeknek lehet orvosság (vagy halálos ítélet, ha a dekóder elégeti a motort - ki tudja?).

Az igazi újdonság a dekóderben az áramkimaradás-védelem, amely azt teszi lehetővé, hogy max 30 másodperc áramkimaradást kibír a dekóder újraindulás nélkül. Azaz pl. amikor halad a mozdonyunk a pályán, és egy koszos részen, ha nem kap áramot, a dekóder nem indul újra - nem kezd el nulláról ismét gyorsítani - és mozgási energiájából fakadóan esélye van túljutni a problémás részen. Ugyanez a helyzet a váltókon való elakadással is.
Ami még újdonság, hogy van beépített védelem a Krois [krösz]-féle digit-kupplungokhoz, nem égeti le őket, hanem 250ms után lekapcsolja a kimenetet.

kép: 1zu160.info

Model Railroader 2008/1

Kezdek rákattanni erre a lap- és könyvszemle dologra. Ha unalmas, tessék szólni :-)

A januári Model Railroader került kezembe, és meg kell mondjam, megerősítette bennem azt, amit eddig is tudtam : a Model Railroader egy piszok jó újság. Az ember egy igazi vasútmodellezői magazint kap a pénzéért.

Három  témát emelnék ki : az első cikkben egy H0-ás Walthers iskolát romosítanak el. Roppant jól leírják, hogy mit és miért tesznek.  E mellé „in progress” fotókat is mellékelnek, amelyek jól szemléltetik az építési fázisokat, és hogy milyen beavatkozástól milyen hatást várhatunk. Ilyen cikkek kellenének a magyar modellezőknek is, nem hogy megint magyarrá’ kamuzott a Piko egy teherkocsit, és – hallelulja - mindenki örömében essen hasra, vetődjön arccal Németország felé…

A másik „terepasztalépítős” cikk arról szól, hogy miként fessünk terepasztalunk hátterébe hegyeket. Én ezt a háttérkép-dolgot mindig is a művészek feladata közé soroltam : meg voltam róla győződve, hogy minden vasútmodellezőnek van művészi vénával megáldott ismerőse, aki a terepasztal hátterét díszítő festményt festi. Az egyszerűbb megoldás pedig a háttérposzter…
A cikkben – mint minden más tutorialban -  lépésről lépésben végigvezetik az embert, hogy miként kell hátteret, hegyeket, mezőket festeni. Teljesen jó cikk, és végigolvasni is élvezet.

A harmadik téma, amely - szerintem – a lap legütősebb cikke, a vasútmodell-fotópályázat lezárulta kapcsán a nyertesek képeinek leközlése. Azt, hogy olyan képeket lát az ember, amelyeket pecekig bámul, az alap – nagyon nem is érdemes ezen merengeni, mert hát ezek a legjobbak. Teljesen jó ötletnek tartom, hogy leírták, ki, milyen szereléssel horgászott fotózott. Van egy trükkös kép, amely úgy néz ki, mintha autóból fényképezték volna – ennek készítéséről van a beállításról is készült kép is. A poént nem lövöm le, nézzétek meg az újságot.

Roco kezdőkészlet

Az elmúlt év során a Roco ismét elővette az N-es méretarányt - az eddig a fiókban pihentetett szerszámokat elővették, és újból, széles palettával jelentek meg a piacon. Sejteni lehetett, hogy komolyan gondolják, mert a spanyol 250-es sorozatú gép modelljét, mint új fejlesztést vették fel a termékpalettára.
Minap lesegettem a 2008-as újdonságlistákat, és megakadt a szemem valamin : lesz Roco N-es kezdőkészlet : digitális 101-es mozdonnyal, IC kocsikkal és - a digitálból adódóan - Multimouse-zal. A listák szerint 229 Euró lesz a készlet

Éledezik a Roco N-es kínálata - ez jó hír, kíváncsi vagyok, milyen újabb fejlesztések várhatók még ebben a méretben.

Bréking nyúz : oldalt tessék Vika blogjára bökni, szétnézni... Egymáson fotózott egy H0-ás és egy N-es 101-est, és a véleményét is leírta. Megérjük még, amikor hangdekódert fog bütykölni egy N-es Desiroba :-)

Bachmann Dynamis

IST komám jóvoltából tapicskolhattam meg ezt a vezérlőt minap. Két hónapja van a piacon a termék – a Bachmann elég intenzíven nyomja mindenütt, kíváncsi voltam, mit tud.

Megmondom őszintén, voltak – egyik haverom szerint, mindig mindennel szemben :-) - prekoncepcióim. A vezérlő az EZ Command családba tartozik. Elődei a végletekig leegyszerűsített termékek – az amerikai piacra szánták őket, és inkább a kezdőknek nyújtottak olcsó beugrási lehetőséget a DCC világába. Az új Dynamis a profibbaknak szól: egy infrás, vezeték nélküli irányító, igen jó lehetőségekkel.

Mielőtt még mindenki felszisszenne, hogy „huh-Bachmann, az amerika” – felhívnám egy dologra a figyelmet : a Bachmann cégnek itthon is van forgalmazója, hiszen a Liliput márkanéven futó modelljeit lehet itthon is kapni.

Amit a specifikációk szerint tud :

  • Kétirányú infravörös kommunikáció az egységek között
  • Kétirányú kommunikáció a handheld és a mozdonyok között
  • Joystick a sebesség módosításához és a mozdonyválasztáshoz
  • Támogatja a POM módot
  • 9,999 mozdonycímet tud kezelni
  • A 14, 28 és 128 lépéses üzemmódokat támogatja
  • Teljes CV programozás
  • Váltó- és tartozékdekóderek vezérlése
  • Könnyen kezelhető, háttérvilágítással is felszerelt kijelző
  • 40 mozdony max 21 funkciójának egyidejű kezelése
  • 40 vonategység kezelése
  • Többfajta síncsatlakoztatási lehetőség
  • Moduláris
  • 2.3A
  • Teljesen megfelel az NMRA DCC szabványnak


Én mindig megnézem a dobozt… nem tudom miért, de nekem ez fontos : ha kiadok egy valag zsét valamiért, akkor ne egy egyszerű kartondobozba’ legyen csomagolva, hanem adják meg a módját. Ennek a kitételnek a Bachmann ezen kütyüje megfelelt :-)
Dobozolva
 
Ebben a csomagolásban biztosan nem sérül meg
 
A doboz tartalma szétterítve

Kibontás után jött a meglepetés : Természetesen amerikai szabványú a transzformátor csatlakozója. Mielőtt még pánik lett volna, észre lett véve a csomagban az európai szabványú csatlakozó is, így kevés választott el a beüzemeléstől. A vezérlő 4db AAA elemmel működik, amelyek mellékelve vannak a csomaghoz. Az univerzális síncsatlakozások közül mi a csavarosat választottuk – hozzádrótoztuk a Unitrack pályához – és ment a teszt.
Az erősítő elölről...
 
...és hátulról. Többféle síncsatlakoztatási lehetőség és mintha valamiféle jöbőben kihasználható csatlakozók lennének láthatóak.
 
A vezérlő

Elég könnyen kezelhető a rendszer, beindítást’ követően a joystickkel pár másodperc alatt be tudtuk állítani a Desiro 642-es címét, és….. irány!

Nagyon jó dolog, hogy mint egy igazi mozdonyhoz hasonlóan, a joy előre-illetve hátrafelé tolásával lehet a sebességet változtatni – ehhez hozzájárul még egy olyan kijelző, amely egy függőleges oszlopon jeleníti meg a jelenlegi sebességértéket (van olyan magyar kifejezés, hogy indicator bar ? J ). Nagyon jó vele játszani. A „tekerős” vezérlőkhöz képest szokatlan lehet, hogy külön irányváltó gomb van rajta – de szerintem hozzá lehet szokni (amúgy meg az igazi mozdonyon sem úgy van, hogy csak hátrahúzzuk a joyt, és megy is hátrafelé a gép – ott is irányt kell váltani)

 Tudja azt kiírni hogy deziróóóóóóóóó!


A fény kapcsolására külön gomb van, e mellett még 20 különálló funkciót tudunk a shift és a számbillentyűk segítségével kapcsolni. Azt hiszem, ez elég :-)

Mozdonyonként meg lehet adni a gép nevét, és egy piktogrammot is rendelhetünk hozzá (gőz, dízel vagy villanymozdonyt ábrázol). Szerintem ez egy igen jó funkció, mert így nem kell megjegyeznünk a mozdonyok címét, és simán lehet őket a nevükkel azonosítani.

Váltóállításra is használható a cucc, itt meg kell adni a címet, és lehet dobálni a váltót egyenes vagy kitérő irányba. Lehet gyorsbillentyűket is rendelni a váltókhoz, ekkor az oldalt lévő gombokkal lehet vonatozás közben a váltókat vezérelni. Ami még jó dolog, a kijelző – a mobiltelefonokhoz hasonlóan – kijelzi a jelerősséget, hogy mennyire erős az infra kapcsolat. Ha a vezérlő hosszabb időre elveszti a kapcsolatot a központtal, akkor automatikusa a vonatokat megállítja.

A specifikáció szerint 16V-os sínjelet biztosít a rendszer, és max 2.3A-t képes leadni. N-es célokra bőven jó, szerintem 6-8 mozdony egyidejű mozgatását is képes a rendszer szuflával kiszolgálni – szerintem inkább az emberi tényező a korlát : 2-3 mozdonynál többre egyszerre amúgy sem lehet figyelni.

Konklúzióként annyit tennék a post végére, hogy nagyon jó kis cucc ez, az árát megéri – postaköltséggel együtt 29 ropiért meg lehet kapni. Mindent tud, amire egy kis- vagy közepes asztalnál DCC szempontjából szükség van. Ha hozzáteszem, hogy mindezek mellett vezeték nélküli is a rendszer, simán megéri az árát.

Jaés : BUÉK.

Bobo könyv

A mai börzének volt egy igazi újdonsága : megjelent a Bobo könyv. Hogy már korábban kapható volt-e, nem tudom, a lényeg az, hogy futótűzként terjedt a hír : lehet kapni a börzén. Gyors felderítés – és Fiatos rávezetése révén - meg is vettem.

Voltak prekoncepcióim a könyvvel kapcsolatban – az M41 album kapcsán - de amikor kézbe vettem, mindez eloszlott : nagyon jó a megjelenése. Nagyon tetszik, hogy a borító csak egyes helyeken van lakkozva, ezzel egy ki kiemelést ad az egyes részeknek, már-már egy kis térhatást is beleképzelhet az ember… Maga a könyv nagyon tetszik. Leszögezem, hogy ez - szerintem - inkább az album kategóriába tartozik. Lelkes vasútbarátok összegyűjtöttek írásokat a Bobo-ról, melléraktak _sok_ képet, és készítettek egy könyvet, hogy így emlékezzenek meg a mozdonytípus 50. születésnapjáról. Nemes tett, becsülendő nagyon .

Nem akarom ragozni, dícsérni – nekem tetszik, de biztos’ sokan el fogják mondani, hogy ezért szar, azért nem jó – de ez legalább van, és szerintem minden magyar vasútbarátnak kell helyet találnia a könyvespolcán ennek az albumnak.

Model Railroader 2007/12

Gondoltam én is belecsapok a lapszemle-lecsóba, és ha a kezem közé kerül egy-egy értékesebb kiadvány, akkor jól bemutatom Nektek.

A „karácsony alkalmából mindenkinek vegyünk valamit” mai felvonása során eltévedtem az ujságos felé, és beszereztem amerikai vasutas betevőm – Model Railroder-t vettem. Ez a decemberi, egy ideje a piacon van már, de csak most jutottam el a boltba, hogy megvegyem.
A címlapon egy hatalmas terepasztal van, amelynek építője Rod Stewart.  A cikk szerint az énekes az utóbbi 12 évben azért van olyan csendben, mert a H0-ás terepasztalát építi :) Amúgy az asztal nagyon szép, az alaptéma egy New York környéki vasút. Szép, aprólékosan kidolgozott és monumentális. Ritkán látni felhőkarcolókat terepasztalon. E mellett egy hatalmas, Z-es asztal kerül még bemutatásra, amely a Gotthard vasutat modellezi.
Ami nagyon tetszik, az a lépésről-lépésre modellezési cikkek, most is kapott helyet ilyen : egy réz, fotómaratott épület építését követhetjük végig. Én magam eddig idegenkedtem a fémből való épületépítéstől, de ha ilyen kerül a kezembe, ezentúl nem tartok tőle. Meggyőzött a cikk. Ami viszont nem győzött meg, az a kézzel való váltóépítős cikk. Tévedés ne essék, kiváló a cikk, iszonyat jól illusztrálva a kézi váltóépítés fázisai, fogásai – de jelenleg nm tudom elképzelni, hogy kézzel építsem a sínjeimet. Más marhaságra rávehető vagyok, erre (egyesek szerint csak idő kérdése) még nem :) Olvastam benne egy jó cikket az elővárosi vonatokról – roppant jó képek vannak benne. És itt látszik, hogy ez az újság a Model Railroader, és ügyelnek a szerkesztésre: ezután közvetlenül egy olyan cikk olvasható, amelyben ahhoz kapunk segítséget, hogy milyen vonatokkal szolgálhatjuk ki terepasztalunkon vélt elővárosi személyforgalmat. Ha kedvünk szottyan állomást építeni, akkor kapunk egy pár állomás-ötletet is.

Karácsony előtt lévén az újsággal egybe van csomagolva egy füzet, amely a kezdőknek szól : bevezetés a vasútmodellezésbe. Bemutatja a méretarányokat, a sínekről van benne egy jó cikk, és van benne egy startszett-ajánló is. Pár alap asztalterv mellett vázlatosan bemutatják, hogy  ha netán megmérgeződnénk ezzel a hobbival, és terepasztal-építésre adnánk a fejünket, nagyjából mire számítsunk. Teljesen jó ötlet, ad egy kis betekintést az érdeklődőknek.

Dapol class66

Ismét Ist jóvoltából frissül a blog. A múltkor beállított hozzám egy Dapol Voyagerrel a hóna alatt, és e mellett hozta a class66-osait is. Az egyik a régi Graham Farish (most a Bachmann égisze alatt reszelik ezeket a modelleket), a másik az új Dapol-féle. Mindkettő a Freightliner flottájából való gépet modellezi.

Egymás mellett a két szerzemény - bal oldalt az újabbik. Igazságot nem könnyű tenni köztük
 
Itt felül látható a Dapol class66-osa. Jól látható az áttört szellőző.

Mivel a Dapol class66 a Voyagerrel együtt érkezett meg, úgy gondoltuk, érdemes a korábbi class66 mellé rakni, és összenézni a két gépet. Szegecsszámlálás, ilyenek :-)

Ami elsőre feltűnt, hogy nem lehet a két gép között igazságot tenni - vannak különbségek, Nekem a Dapol-féle gép tetszett jobban, de a Farishről nem lehet elmondani, hogy ne lenne jó.
Ami a legfeltűnőbb különbség, hogy a Dapol hűtőszellőzője a tetőn áttört rács. Ezen kívül, ha kiragadunk egy részletet, akkor találunk olyat, ahol a Dapol modellje a szebb, viszont bőven akadnak olyan részek, ahol a Graham Farish viszi a pálmát. Az előbbire példa az előbb említett szellőzőrács, és valahogy a Dapol a forgóvázakat is jobban eltalálta - szerintem. Valahogy nekik jobban sikerült visszaadni az nagy forgóváz-keret öntvény felületét. A class66, akármennyire is angol mozdony, de egy – európai szemmel böhömnagy - EMD SD40-est passzíroztak bele az angol űrméretbe, és ezeknek a gépeknek jellemzőjük, hogy a forgóváz keretét egyben öntik ki – a felületén meg is látszik az öntöttvas jellegzetes mintázata. Valahogy ezt az érzést adja vissza számomra a Dapol modell. De pl. a lépcsők megoldásában nekem a Graham Farish jobban tetszik....

Békésen egymás mellett a két, 3000Le-s szörny
 
A tető közelebbről

Ami még a Dapol gyártmánya mellett szól, hogy átkapcsolható a világítása. Angliában ugyanis szokás, hogy a mozdonyok nappal, jó látási körülmények között nincsennek’ kivilágítva, mint a karácsonyfa, hanem csak rossz látási viszonyok esetén, illetve este. Ezt megoldották, és a modell alján egy kapcsoló segítségével lehet váltani a nappali és az éjszakai fény között. Mosolyoghatnánk, hogy „höhö, milyen alap dolog”, de ne feledjük el: az angol modellezőknél nem mindennapi a modellek világítása, nincs igény N-ben a DCC-re, és a közelkapcsoló-kinematika sem a mindennapi megszokás alapján kerül  a modellek aljára. Értékeljük a törekvést, na :-)

Az ominózus kapcsoló a gép alján

Talán, ami egyértelműen szólhat a Grahaml mellett, az a festés – de ez sem 100%-ban. Maga a festés mattabb, mint a Dapol-féle. Ami azonban a Grahamnél roppant pozitív, mintha Nekik ugyanazon feliratokat, jelöléseket sikerült volna kisebb méretben, az N-es mérethez – szerintem – közelebb állónak kihozni.

Egy dolog még, ami a Dapol mellett szól, hogy a Graham modell – Ist által stressztesztelve – nem hozza a tőle elvárható megb1zhatóságot : valami megfáradhatott benne, és csak egyik irányban vontat rendesen, másik irányban kerregő hangot hallat.  Nem szép dolog ez egy majd’ 100£-os modelltől.

Nem akarok sokat rinyálni, tessék a képeket csekkolni.

750

Elővettem egy kicsit reszelgetni a 750-es kasztnimat. Pontosabban nem vettem elő, mert ott volt az asztalomon, így hát foglalkoztam vele egy kicsit. Megkapta a lámpákat, bár elég szenvedős dolog volt.
Először úgy gondoltam, hogy 8db egyforma, hengerből vágott szeletből lesz a lámpa, amit majd a végleges helyénm kifúrok. Aham... de nem igazán lehet 8 ugyanolyan vastag szeletet vágni, így a mellett döntöttem, hogy felrakok 8 kb. egyforma vastagságú szeletet, és majd ha a ragasztó megszáradt, akkor egyforma méretre reszelem őket. Úgyhogy most szárad...

A félkész gyanta kasztni a hozzáépített főkerettel. Lesz még reszelnivaló vele.

Dapol Voyager

Ist komám elugrott hozzám, hóna alatt az új Dapol Voyager set-jével, hogy fotózzuk le, és jól tegyük fel a blogomra. Hát hajrá….
Nem először látok Dapol modellt, de a Voyager első kibontáskor meglepett. Nem számítottam ilyen jóra.

Bedobozolva.
 
Doboztető nélkül. A szivacsba egy kissé passzentosan vannak a kocsik berakva.

 


A dobozból való kivételkor két dolog tűnt fel : az egyik, hogy ennek a modellnek rendes ablaka van, a másik pedig, hogy nem fukarkodtak a részletekkel. A „rendes ablak” azért meglepő, mert azon modellek, amelyeket eddig láttam, úgy készültek, hogy átlátszó műanyagból voltak fröccsöntve, és az ablak annyi volt rajtuk, hogy ott nem volt lefestve a kasztni. Semmi kiálló él, csak jelölték az ablakot. Nos, el lehet vitatkozni azon, hogy 1:148-as méretben, ha 0,1mm szintkülönbség van az ablak és a festett felület között a festék miatt, az majd’ másfél centis behúzás a valós életben – én viszont német konstrukciókon nőttem fel, ahol megszokott, hogy az oldalfal elválik az ablaktól. A Dapol Voyagernél külön alkatrész az ablak, és olyan ügyesen van megoldva az illesztés, hogy igen hűen visszaadja az eredeti vonat oldalfalba simuló ablakát.
A részletek témájában pedig a tetőn lévő berendezések látványa oszlatott el minden kételyt : a tetőn lévő dobozok részletezése, a levegőtartályok és ventillátorok részletes kialakítása bizony egy ilyen árkategóriás H0 modellnek is becsületére válik.

A vonat két vége egymás mellett
 
Ugyanez oldalról
 
Részletes tetőberendezés
 
Levegőtartályok közelebbről

 


Igen érdekes a kapcsolószerkezet megoldása: mágneses kialakítású. Két kis mágnes van a kapcsolószerkezetben, ezek biztosítják a megfelelő kapcsolatot a kocsik között. A kapcsolók közelkapcsoló-kinematikával vannak ellátva, ám egy Minitrix ICE3-hoz képest egy kissé távol vannak egymástól. Úgy látszik az angol modellezőket ezt nem zavarja, mert veszik a modellt, mint a cukrot. Igaz, a szigetország N-es modellezői körében a kapcsoló problémája nem oly’ releváns, mint nálunk, Ők már azt is értékelik, ha váltott fény van egy mozdonyban. Annyi előnye van a mágneses kapcsolónak, hogy mivel a mágnesek alsó-felső pozíciója végenként cserélődik, segít betartani a pontos vonatösszeállítási sorrendet.

A kocsik ilyen közel kapcsolódnak egymáshoz.
 
Az eddig számomra ismeretlen mágneses kapcsoló.

Maga a szett 4 részből áll, és úgy lesz belőle Super Voyager, ha vesz az ember hozzá egy ötödik, betétkocsit. Ez nincs feliratozva, azonban adnak hozzá matricát, amivel a kocsi a vonat teljes értékű része lehet – szokás ugyanis, hogy a vonat minden kocsijának oldalán ott virít a vonat neve. Ez jelen esetben a James Cook nevet viseli. Ha már a feliratozásnál tartunk : nagyon szép, és pontos a vonat összes felirata. Nincs elmosódás, egy jobb fényképezővel készült, nagyobb felbontású képbe belezoomolva simán olvasható minden.

Igen szép a feliratozás.

 

Nem tudok rossz dolgokat mondani a modellről : azt leszámítva, hogy nem a legközelebb húzza össze a kapcsoló a kocsikat, annyi negatívumot lehet róla elmondani, hogy a legkisebb – 192mm-es – N-es íven nem megy el. Nabumm… ilyen motorvonat nem ilyen kis ívekre való. Már várom, hogy mikor szervezünk legközelebb N-es összeröffenést a LÁNG-ban, és futtatjuk meg a vonatot egy nagy pályán…
Szövegelés befejezve, inkább csekkoljátok a képeket.

N-es találkozó

Szombaton, november 3-án a börze keretein belül megtartjuk az első N-es találkozót. Úgy gondoltuk, ideje egy ilyen találkozót szervezni az N-es modellezőknek - ismerjük meg egymást, tudjuk meg, ki mivel foglalkozik, és ami fontos : mutassuk meg, hogy nem csak H0 a világ :-). Az összeröffenésen kinn lesz három N-es terepasztal, egy N-es Fremo modul, és egy nagy játékpálya. Ez utóbbi olyan céllal, hogy körbeüljük, és mindenki megmutogathassa kedvencét a Többieknek.

A börze - és a találkozó - igény szerint akár délután 4-ig is tarthat. Csak rajtunk múlik, hogy délután négykor, vagy egykor pakolunk össze :-)

Modellbau 2007

Már jó pár éve rendszeresen elzarándoklom Bécsbe, a Modellbaura. Ez a kiállítás a modellezőknek szól, legyen az Vasút (naná, legelöl :-)), repülő, hajó vagy akármilyen, gumikerekeken guruló jármű, de megférnek itt a makettezők is. Sokan mondják, hogy évről-évre gyengébb a felhozatal – de hát, muszáj menni, hiszen hozzánk legközelebb itt tudunk a gyárak standjaihoz érdeklődően fordulni, és itt láthatunk nem minden nap látott témákat.

 Egy szebbfajta Z asztal
 
 Látványmodellezés. Éppen egy live steamer gép épül II-es méretben.


A Modellbau a vasútmodellező szemével nézve két részből tevődik össze: a gyári és kereskedői standokból, illetve a kiállítás témáját színesítő terepasztalok, modulok témájából.
Akit a modellezés érdekel, annak sem szabad mindig csukott szemmel elhaladni a gyártók standjainál, mert általában minden cég építtet valami látványos asztalt, amit érdemes megbámulni.

A bejáratnál a Roco standja fogadott – de az osztrák cég úgy látszik, pont a hazai kiállítást nem veszi a legkomolyabban: a vitrinben alig volt valami látványosság, vagy ami volt is, az nem a legfrissebb téma. Hiába kerestem az N-es újdonságokat, a már – elvileg – piacon lévő E250 modelljéről sem gondolták a gyárban, hogy érdemes a vitrinbe kirakni. Vele szemben a Fleischmann volt, amely a szokásos nagy N-es asztalát hozta el, a stand oldalában lévő vitrinben pedig modellek voltak kiállítva. N-es témában az osztrák témára fókuszáltak a fiúk. Nekem az LTE Herculese, az újabb színben pompázó 1043 keltette fel a figyelmem, de megtalálható volt itt a Desiro és az osztrák gőzösök is.

 LTE Hercules.
 
 Osztrák modellkavalkád. Remélem előbb-utóbb magyar téma is lesz ilyen bő választékkal

 

A Brawa standon nem láttam a MÁV-os Talentet, helyette két újabb osztrák színvariáns tűnt fel, az egyik a Linie Salzburg színeit viselte, a másik pedig VOR felirattal lett gazdagabb.

 Brawa Talentek

 

A Maerklinre sok mindent el lehet mondani, de azt, hogy a PR-ra nem ad, azt nem. Az Övéké volt a legnagyobb stand. Az idén elhozott váltóáramú asztaluk újnak tűnik, ezt ezelőtt még nem láttam sehol (vagy nem emlékszem rá?). Az LGB-vel kiegészült gyár szokásához híven ebben a méretben is hozott egy bemutató-asztalt, ami nem is volt csúnya – sőt, igen szépen volt kidolgozva.
Mindig megnézem a Trix dolgokat, most sajna a bénábbik’ asztalukat hozták el, de a kiállították az új 146-os modelljüket, és az ÖBB ES64F4-est – ez a kettő érdekelt inkább.

 Az LGB bemutatóasztal
 
 Motorkocsi halad ki a felső állomásról
 
 Vonat érkezik az alsó állomásra.
 
 A Commodore Vanderbilt áramvonalas gőzös Z-ben. Igen maszív az amerikai modellek kínálata a Z-es katalógusban.
 
 Egy Z-es Re460 közelről.
 
 Metronom színű 146-os. Érdekes, hogy először nem a piros verziót dobják piacra.
 
 És egy osztrák szépség, egy bér-ES64F4


A Railtop standján hiányoztak az N-es dolgok, ám az ott kapott újdonságoslapból új dolgokra derült fény: a különféle egy-és kétszintes, N-es hálókocsik mellett két, eddig általam nem ismert újdonságot láttam. A "rozsdamentes" kocsikból Cisalpino szett nem annyira dobogtatta meg a szívem, mint az osztrák Sclieren. Igen, a cég beígérte, és állítólag 2008-ban már össze is rakhatjuk a Hobbytrain Taurussal vagy a Fleischmann Herculessel az Euregio szerelvényünket.

Cisalpino Re484 H0-ban


Az egyik videofilmeket forgalmazó cég standjának oldalán ki volt állítva néhány megvásárolható modell: H0-ás Micro-Metakit 109.109 és Mozart festésű Taurus, G méretben. Utóbbi valami potom 1700 euróért, el is gondolkoztam, vajon kettő, vagy három ilyen kellene nekem otthonra ebből ? :-)

 109.109 lélegzeteléllító részletességben.
 
 Az olcsó Taurus :-)

 

A Zimo standján lehetett látni / hallani az új kerivasúti hangdekóderület. A Taurusba szerelt igen meggyőző volt, úgy szólt, mint az igazi. Indulás közben szolmizált, és amikor ismét lelassított adott sebességre, elkezdett megint "nyekeregni". Na, majd ha ilyen lez N-ben, akkor veszek hangdekódert :-)

A terepasztalos részen engem két dolog fogott meg: a H0e Mariazelli modul (ezt már tavaly is megbámultam) és egy N-es modul. A mariazelli témájú modul egy igen magas szinten épített dolog, nagyon szépen volt megépítve. Látszik, hogy mennyi pénzt és időt fordítottak a dologra: a modulon a Heki, Busch, Faller és a Silflor legélethűbb anyagai voltak használva. A funkcionális Sommerfeldt felsővezeték a non plus ultra volt – a kapcsolókertek lenyűgöző részletességgel lettek bemutatva.

Mariazelli témájú H0e modul 

 

Az N-es modul igen nagy volt, egyes részei szebbek, mások elnagyoltak voltak – de igen sokat ácsingóztam mellette. Láttam futni különféle kisszériás dolgokat, egyedi festésű Taurusokat, 1020-ast, Sissy-t. Jó volt látni, hogy nem álltak meg a srácok a gyári modellek futtatásánál, nekiálltak építeni is.

 1189 - az osztrák krokodil, N-ben.
 
 Semmeringes festésű Taurus, szintén N-ben

 

Egy másik csarnokban egy világrekord-kísérlet zajlott: 800-nál több kocsit akartak egy vonatba összehozni H0 méretben. Ehhez építettek egy nagy ovális favázat, és erre fektették a síneket. Amikor mi néztük, éppen 700 kocsival rótta a vonat a köröket. Öt mozdony húzta, és 700, kéttengelyes Kleinbahn kocsi volt utánuk akasztva.  Impozáns volt, bár nem irigylem a résztvevőket, ha véletlenül siklik a szerelvény J

A világrekord-kísérlet. Éppen 700 vagonnal suhan a szerelvény. 


Konklúzió: ám nem volt olyan látványos a kiállítás, mint pl. 4 éve, de akkor is „must have” kategória. Menni kell megnézni, mert ez legalább van.

Lakkozás

Nem olyan rég, egy festékbeszerző utamon belebotlottam a Testors akrill lakkjaiba, amelyből be is vásároltam egy adaggal - fényes, félfényes, matt. A szintetikus testors lakkokat szeretem, ezért kíváncsian vettem kézbe. Most került lakkozásra - a felület fényességének beállítása és a tapogatásállás miatt - a zöld Mk48-as, gondoltam, ez már ezzel kerül lakkozásra.
Tapasztalat : nagyon szép felületet ad, viszonylag gyorsan szárad, és vastagabb rétegben is használható.  Kipróbáltam egy munkadarabon, mielőtt nekiestem a mozdonynak - biztos, ami biztos alapon, nem akartam a gépet újrafesteni - ha megfolyik, fehér színű lesz amíg meg nem szárad, de nem kell aggódni, mert átlátszóra szárad. Az üvegben lévő lakk szerintem egy kissé túl sűrű, így 3:1 arányban hígítottam vízzel (festék : víz arány).

Konklúzió: nekem tetszik :-)

 
süti beállítások módosítása