Ist komám elugrott hozzám, hóna alatt az új Dapol Voyager set-jével, hogy fotózzuk le, és jól tegyük fel a blogomra. Hát hajrá….
Nem először látok Dapol modellt, de a Voyager első kibontáskor meglepett. Nem számítottam ilyen jóra.

Bedobozolva.

Doboztető nélkül. A szivacsba egy kissé passzentosan vannak a kocsik berakva.

A dobozból való kivételkor két dolog tűnt fel : az egyik, hogy ennek a modellnek rendes ablaka van, a másik pedig, hogy nem fukarkodtak a részletekkel. A „rendes ablak” azért meglepő, mert azon modellek, amelyeket eddig láttam, úgy készültek, hogy átlátszó műanyagból voltak fröccsöntve, és az ablak annyi volt rajtuk, hogy ott nem volt lefestve a kasztni. Semmi kiálló él, csak jelölték az ablakot. Nos, el lehet vitatkozni azon, hogy 1:148-as méretben, ha 0,1mm szintkülönbség van az ablak és a festett felület között a festék miatt, az majd’ másfél centis behúzás a valós életben – én viszont német konstrukciókon nőttem fel, ahol megszokott, hogy az oldalfal elválik az ablaktól. A Dapol Voyagernél külön alkatrész az ablak, és olyan ügyesen van megoldva az illesztés, hogy igen hűen visszaadja az eredeti vonat oldalfalba simuló ablakát.
A részletek témájában pedig a tetőn lévő berendezések látványa oszlatott el minden kételyt : a tetőn lévő dobozok részletezése, a levegőtartályok és ventillátorok részletes kialakítása bizony egy ilyen árkategóriás H0 modellnek is becsületére válik.

A vonat két vége egymás mellett

Ugyanez oldalról

Részletes tetőberendezés

Levegőtartályok közelebbről

Igen érdekes a kapcsolószerkezet megoldása: mágneses kialakítású. Két kis mágnes van a kapcsolószerkezetben, ezek biztosítják a megfelelő kapcsolatot a kocsik között. A kapcsolók közelkapcsoló-kinematikával vannak ellátva, ám egy Minitrix ICE3-hoz képest egy kissé távol vannak egymástól. Úgy látszik az angol modellezőket ezt nem zavarja, mert veszik a modellt, mint a cukrot. Igaz, a szigetország N-es modellezői körében a kapcsoló problémája nem oly’ releváns, mint nálunk, Ők már azt is értékelik, ha váltott fény van egy mozdonyban. Annyi előnye van a mágneses kapcsolónak, hogy mivel a mágnesek alsó-felső pozíciója végenként cserélődik, segít betartani a pontos vonatösszeállítási sorrendet.

A kocsik ilyen közel kapcsolódnak egymáshoz.

Az eddig számomra ismeretlen mágneses kapcsoló.

Maga a szett 4 részből áll, és úgy lesz belőle Super Voyager, ha vesz az ember hozzá egy ötödik, betétkocsit. Ez nincs feliratozva, azonban adnak hozzá matricát, amivel a kocsi a vonat teljes értékű része lehet – szokás ugyanis, hogy a vonat minden kocsijának oldalán ott virít a vonat neve. Ez jelen esetben a James Cook nevet viseli. Ha már a feliratozásnál tartunk : nagyon szép, és pontos a vonat összes felirata. Nincs elmosódás, egy jobb fényképezővel készült, nagyobb felbontású képbe belezoomolva simán olvasható minden.

Igen szép a feliratozás.

Nem tudok rossz dolgokat mondani a modellről : azt leszámítva, hogy nem a legközelebb húzza össze a kapcsoló a kocsikat, annyi negatívumot lehet róla elmondani, hogy a legkisebb – 192mm-es – N-es íven nem megy el. Nabumm… ilyen motorvonat nem ilyen kis ívekre való. Már várom, hogy mikor szervezünk legközelebb N-es összeröffenést a LÁNG-ban, és futtatjuk meg a vonatot egy nagy pályán…
Szövegelés befejezve, inkább csekkoljátok a képeket.