Mostanság’ Ist elárasztotta a blogom jobbnál-jobb angol dolgokkal – itt az idő, hogy most már én is írjak valamit. Régóta (na jó, két hete) adós vagyok a Bachmann 2-8-0-s gépének leírásával.
 |
A modell 0n30 méretben készült, amely azt jelenti, hogy nullás a méretarányban, a 30” nyomtávú, keskeny nyomközű vasúti járműveket modellezi, 16,5mm-es nyomtávú modellsínen. Ennek a méretnek az a nagy előnye, hogy a nyomtávja a H0-ás normál nyomközével azonos (én is mindig lenyúlom a gyerek GeoLine-jait, ha játszom), azonban a modellek nagyobbak, részletesebbek, látványosabbak. A méret az európai kiosztás szerint a 0e-nek felel meg.
A mozdony a Baldwin 2-8-0-s, szerkocsis keskeny nyomközű gépének egy változata. A gyár ezeket a gépeket számos helyre gyártotta, az USA-n kívül eljutottak Dél-Amerikába, sőt Szerbiába is. Utóbbiaknak érdekes története van: az első világháború alatt a szövetségesek hozták Európába a gépeket, hogy megkönnyítsék a Balkán 760mm-es vasúti hálózatán a hadianyag-szállításokat, és a háború után pedig ott maradtak. Ez volt az egyik dolog, ami miatt felfigyeltem a modellre, a másik pedig az, hogy másik kedvenc keskeny nyomközű témám, a D&RGW C-18-as is eredetileg ilyen gép volt (persze az eredetik számos átépítése után sok munkát tud adni a modellezőnek, aki el akarja készíteni).
A mozdony a Baldwin 2-8-0-s, szerkocsis keskeny nyomközű gépének egy változata. A gyár ezeket a gépeket számos helyre gyártotta, az USA-n kívül eljutottak Dél-Amerikába, sőt Szerbiába is. Utóbbiaknak érdekes története van: az első világháború alatt a szövetségesek hozták Európába a gépeket, hogy megkönnyítsék a Balkán 760mm-es vasúti hálózatán a hadianyag-szállításokat, és a háború után pedig ott maradtak. Ez volt az egyik dolog, ami miatt felfigyeltem a modellre, a másik pedig az, hogy másik kedvenc keskeny nyomközű témám, a D&RGW C-18-as is eredetileg ilyen gép volt (persze az eredetik számos átépítése után sok munkát tud adni a modellezőnek, aki el akarja készíteni).
 |
Maga a modell egy ékszer. Hihetetlenül aprólékos részletek, és nagyszerű megoldások jellemzik. A modell - természetesen – a csatolt kerekeken keresztül van hajtva (az amerikai modellezők általában tele szájjal röhögnek szerkocsiba rejtett hajtáson – kivéve a Triplex, de hát ott lehet). A hajtott kerekek közül a középső kettőnek nincs karimája, hogy könnyen be tudja venni a szűkebb íveket. Nálam R3-mas Roco sínen volt tesztelve, minden további nélkül vette az akadályokat. A motor ötpólusú, ferde fogazású, és a hajtásláncban nem spóroltak az áttételekkel, ezért iszonyat vonóereje van – mondjuk ez a fém alváz által biztosított tapadóerőnek köszönhető. Ami miatt egy kissé aggódok, az a mozdony és a szerkocsi közötti kábelkapcsolat. A szerkocsi szedi az áramot, ott van a dekóder, és a mozdony hajt. A kettő között bontható csatlakozás van, de valahogy nem bízom a csatlakozókban, szerintem túl erősen rögzülnek, és szétszedéskor kiszakadhatnak a vezetékek belőlük. A megoldásnak azonban vannak előnyei – a teljes szerkocsi üres, és ha hangdekódert rakunk bele, akkor elég nagy cső befér a hangszóróhoz. Volt szerencsém meghallgatni hangdekóderrel szerelt gépet, és igencsak jó hangja van. A nagy hangszóró miatt a mozdony tényleg csühögött, pöfögött – volt mély hangja és magas is rendesen.
 |
Amit meg kell említeni még, hogy a mozdony a legmesszemenőbbekig részletezett, még a konyha is – ahová pedig nehéz a speciális kialakítás miatt belátni – ki van dolgozva, de kiválóan szerelhető. Legapróbb darabjaira szedhető minden károsodás nélkül (ez akkor lesz jó, ha majd a Resicát építem). A dobozban egy talicskányi pótalkatrész található: más formájú kémény, futókerék, a szerkocsi lehet fa, szén és olajtüzelésű is. Ja, és kapunk egy zacskó szenet is a szupereléshez :-)
