IST komám jóvoltából tapicskolhattam meg ezt a vezérlőt minap. Két hónapja van a piacon a termék – a Bachmann elég intenzíven nyomja mindenütt, kíváncsi voltam, mit tud.
Megmondom őszintén, voltak – egyik haverom szerint, mindig mindennel szemben :-) - prekoncepcióim. A vezérlő az EZ Command családba tartozik. Elődei a végletekig leegyszerűsített termékek – az amerikai piacra szánták őket, és inkább a kezdőknek nyújtottak olcsó beugrási lehetőséget a DCC világába. Az új Dynamis a profibbaknak szól: egy infrás, vezeték nélküli irányító, igen jó lehetőségekkel.
Mielőtt még mindenki felszisszenne, hogy „huh-Bachmann, az amerika” – felhívnám egy dologra a figyelmet : a Bachmann cégnek itthon is van forgalmazója, hiszen a Liliput márkanéven futó modelljeit lehet itthon is kapni.
Amit a specifikációk szerint tud :
Én mindig megnézem a dobozt… nem tudom miért, de nekem ez fontos : ha kiadok egy valag zsét valamiért, akkor ne egy egyszerű kartondobozba’ legyen csomagolva, hanem adják meg a módját. Ennek a kitételnek a Bachmann ezen kütyüje megfelelt :-)
Kibontás után jött a meglepetés : Természetesen amerikai szabványú a transzformátor csatlakozója. Mielőtt még pánik lett volna, észre lett véve a csomagban az európai szabványú csatlakozó is, így kevés választott el a beüzemeléstől. A vezérlő 4db AAA elemmel működik, amelyek mellékelve vannak a csomaghoz. Az univerzális síncsatlakozások közül mi a csavarosat választottuk – hozzádrótoztuk a Unitrack pályához – és ment a teszt.
Elég könnyen kezelhető a rendszer, beindítást’ követően a joystickkel pár másodperc alatt be tudtuk állítani a Desiro 642-es címét, és….. irány!
Nagyon jó dolog, hogy mint egy igazi mozdonyhoz hasonlóan, a joy előre-illetve hátrafelé tolásával lehet a sebességet változtatni – ehhez hozzájárul még egy olyan kijelző, amely egy függőleges oszlopon jeleníti meg a jelenlegi sebességértéket (van olyan magyar kifejezés, hogy indicator bar ? J ). Nagyon jó vele játszani. A „tekerős” vezérlőkhöz képest szokatlan lehet, hogy külön irányváltó gomb van rajta – de szerintem hozzá lehet szokni (amúgy meg az igazi mozdonyon sem úgy van, hogy csak hátrahúzzuk a joyt, és megy is hátrafelé a gép – ott is irányt kell váltani)
A fény kapcsolására külön gomb van, e mellett még 20 különálló funkciót tudunk a shift és a számbillentyűk segítségével kapcsolni. Azt hiszem, ez elég :-)
Mozdonyonként meg lehet adni a gép nevét, és egy piktogrammot is rendelhetünk hozzá (gőz, dízel vagy villanymozdonyt ábrázol). Szerintem ez egy igen jó funkció, mert így nem kell megjegyeznünk a mozdonyok címét, és simán lehet őket a nevükkel azonosítani.
Váltóállításra is használható a cucc, itt meg kell adni a címet, és lehet dobálni a váltót egyenes vagy kitérő irányba. Lehet gyorsbillentyűket is rendelni a váltókhoz, ekkor az oldalt lévő gombokkal lehet vonatozás közben a váltókat vezérelni. Ami még jó dolog, a kijelző – a mobiltelefonokhoz hasonlóan – kijelzi a jelerősséget, hogy mennyire erős az infra kapcsolat. Ha a vezérlő hosszabb időre elveszti a kapcsolatot a központtal, akkor automatikusa a vonatokat megállítja.
A specifikáció szerint 16V-os sínjelet biztosít a rendszer, és max 2.3A-t képes leadni. N-es célokra bőven jó, szerintem 6-8 mozdony egyidejű mozgatását is képes a rendszer szuflával kiszolgálni – szerintem inkább az emberi tényező a korlát : 2-3 mozdonynál többre egyszerre amúgy sem lehet figyelni.
Konklúzióként annyit tennék a post végére, hogy nagyon jó kis cucc ez, az árát megéri – postaköltséggel együtt 29 ropiért meg lehet kapni. Mindent tud, amire egy kis- vagy közepes asztalnál DCC szempontjából szükség van. Ha hozzáteszem, hogy mindezek mellett vezeték nélküli is a rendszer, simán megéri az árát.
Jaés : BUÉK.
Megmondom őszintén, voltak – egyik haverom szerint, mindig mindennel szemben :-) - prekoncepcióim. A vezérlő az EZ Command családba tartozik. Elődei a végletekig leegyszerűsített termékek – az amerikai piacra szánták őket, és inkább a kezdőknek nyújtottak olcsó beugrási lehetőséget a DCC világába. Az új Dynamis a profibbaknak szól: egy infrás, vezeték nélküli irányító, igen jó lehetőségekkel.
Mielőtt még mindenki felszisszenne, hogy „huh-Bachmann, az amerika” – felhívnám egy dologra a figyelmet : a Bachmann cégnek itthon is van forgalmazója, hiszen a Liliput márkanéven futó modelljeit lehet itthon is kapni.
Amit a specifikációk szerint tud :
- Kétirányú infravörös kommunikáció az egységek között
- Kétirányú kommunikáció a handheld és a mozdonyok között
- Joystick a sebesség módosításához és a mozdonyválasztáshoz
- Támogatja a POM módot
- 9,999 mozdonycímet tud kezelni
- A 14, 28 és 128 lépéses üzemmódokat támogatja
- Teljes CV programozás
- Váltó- és tartozékdekóderek vezérlése
- Könnyen kezelhető, háttérvilágítással is felszerelt kijelző
- 40 mozdony max 21 funkciójának egyidejű kezelése
- 40 vonategység kezelése
- Többfajta síncsatlakoztatási lehetőség
- Moduláris
- 2.3A
- Teljesen megfelel az NMRA DCC szabványnak
Én mindig megnézem a dobozt… nem tudom miért, de nekem ez fontos : ha kiadok egy valag zsét valamiért, akkor ne egy egyszerű kartondobozba’ legyen csomagolva, hanem adják meg a módját. Ennek a kitételnek a Bachmann ezen kütyüje megfelelt :-)
 |
| Dobozolva |
 |
| Ebben a csomagolásban biztosan nem sérül meg |
 |
| A doboz tartalma szétterítve |
Kibontás után jött a meglepetés : Természetesen amerikai szabványú a transzformátor csatlakozója. Mielőtt még pánik lett volna, észre lett véve a csomagban az európai szabványú csatlakozó is, így kevés választott el a beüzemeléstől. A vezérlő 4db AAA elemmel működik, amelyek mellékelve vannak a csomaghoz. Az univerzális síncsatlakozások közül mi a csavarosat választottuk – hozzádrótoztuk a Unitrack pályához – és ment a teszt.
 |
| Az erősítő elölről... |
 |
| ...és hátulról. Többféle síncsatlakoztatási lehetőség és mintha valamiféle jöbőben kihasználható csatlakozók lennének láthatóak. |
 |
| A vezérlő |
Elég könnyen kezelhető a rendszer, beindítást’ követően a joystickkel pár másodperc alatt be tudtuk állítani a Desiro 642-es címét, és….. irány!
Nagyon jó dolog, hogy mint egy igazi mozdonyhoz hasonlóan, a joy előre-illetve hátrafelé tolásával lehet a sebességet változtatni – ehhez hozzájárul még egy olyan kijelző, amely egy függőleges oszlopon jeleníti meg a jelenlegi sebességértéket (van olyan magyar kifejezés, hogy indicator bar ? J ). Nagyon jó vele játszani. A „tekerős” vezérlőkhöz képest szokatlan lehet, hogy külön irányváltó gomb van rajta – de szerintem hozzá lehet szokni (amúgy meg az igazi mozdonyon sem úgy van, hogy csak hátrahúzzuk a joyt, és megy is hátrafelé a gép – ott is irányt kell váltani)
 |
| Tudja azt kiírni hogy deziróóóóóóóóó! |
A fény kapcsolására külön gomb van, e mellett még 20 különálló funkciót tudunk a shift és a számbillentyűk segítségével kapcsolni. Azt hiszem, ez elég :-)
Mozdonyonként meg lehet adni a gép nevét, és egy piktogrammot is rendelhetünk hozzá (gőz, dízel vagy villanymozdonyt ábrázol). Szerintem ez egy igen jó funkció, mert így nem kell megjegyeznünk a mozdonyok címét, és simán lehet őket a nevükkel azonosítani.
Váltóállításra is használható a cucc, itt meg kell adni a címet, és lehet dobálni a váltót egyenes vagy kitérő irányba. Lehet gyorsbillentyűket is rendelni a váltókhoz, ekkor az oldalt lévő gombokkal lehet vonatozás közben a váltókat vezérelni. Ami még jó dolog, a kijelző – a mobiltelefonokhoz hasonlóan – kijelzi a jelerősséget, hogy mennyire erős az infra kapcsolat. Ha a vezérlő hosszabb időre elveszti a kapcsolatot a központtal, akkor automatikusa a vonatokat megállítja.
A specifikáció szerint 16V-os sínjelet biztosít a rendszer, és max 2.3A-t képes leadni. N-es célokra bőven jó, szerintem 6-8 mozdony egyidejű mozgatását is képes a rendszer szuflával kiszolgálni – szerintem inkább az emberi tényező a korlát : 2-3 mozdonynál többre egyszerre amúgy sem lehet figyelni.
Konklúzióként annyit tennék a post végére, hogy nagyon jó kis cucc ez, az árát megéri – postaköltséggel együtt 29 ropiért meg lehet kapni. Mindent tud, amire egy kis- vagy közepes asztalnál DCC szempontjából szükség van. Ha hozzáteszem, hogy mindezek mellett vezeték nélküli is a rendszer, simán megéri az árát.
Jaés : BUÉK.
