Ismét Ist jóvoltából frissül a blog. A múltkor beállított hozzám egy Dapol Voyagerrel a hóna alatt, és e mellett hozta a class66-osait is. Az egyik a régi Graham Farish (most a Bachmann égisze alatt reszelik ezeket a modelleket), a másik az új Dapol-féle. Mindkettő a Freightliner flottájából való gépet modellezi.

Egymás mellett a két szerzemény - bal oldalt az újabbik. Igazságot nem könnyű tenni köztük

Itt felül látható a Dapol class66-osa. Jól látható az áttört szellőző.

Mivel a Dapol class66 a Voyagerrel együtt érkezett meg, úgy gondoltuk, érdemes a korábbi class66 mellé rakni, és összenézni a két gépet. Szegecsszámlálás, ilyenek :-)

Ami elsőre feltűnt, hogy nem lehet a két gép között igazságot tenni - vannak különbségek, Nekem a Dapol-féle gép tetszett jobban, de a Farishről nem lehet elmondani, hogy ne lenne jó.
Ami a legfeltűnőbb különbség, hogy a Dapol hűtőszellőzője a tetőn áttört rács. Ezen kívül, ha kiragadunk egy részletet, akkor találunk olyat, ahol a Dapol modellje a szebb, viszont bőven akadnak olyan részek, ahol a Graham Farish viszi a pálmát. Az előbbire példa az előbb említett szellőzőrács, és valahogy a Dapol a forgóvázakat is jobban eltalálta - szerintem. Valahogy nekik jobban sikerült visszaadni az nagy forgóváz-keret öntvény felületét. A class66, akármennyire is angol mozdony, de egy – európai szemmel böhömnagy - EMD SD40-est passzíroztak bele az angol űrméretbe, és ezeknek a gépeknek jellemzőjük, hogy a forgóváz keretét egyben öntik ki – a felületén meg is látszik az öntöttvas jellegzetes mintázata. Valahogy ezt az érzést adja vissza számomra a Dapol modell. De pl. a lépcsők megoldásában nekem a Graham Farish jobban tetszik....

Békésen egymás mellett a két, 3000Le-s szörny

A tető közelebbről

Ami még a Dapol gyártmánya mellett szól, hogy átkapcsolható a világítása. Angliában ugyanis szokás, hogy a mozdonyok nappal, jó látási körülmények között nincsennek’ kivilágítva, mint a karácsonyfa, hanem csak rossz látási viszonyok esetén, illetve este. Ezt megoldották, és a modell alján egy kapcsoló segítségével lehet váltani a nappali és az éjszakai fény között. Mosolyoghatnánk, hogy „höhö, milyen alap dolog”, de ne feledjük el: az angol modellezőknél nem mindennapi a modellek világítása, nincs igény N-ben a DCC-re, és a közelkapcsoló-kinematika sem a mindennapi megszokás alapján kerül  a modellek aljára. Értékeljük a törekvést, na :-). 

Az ominózus kapcsoló a gép alján

Talán, ami egyértelműen szólhat a Grahaml mellett, az a festés – de ez sem 100%-ban. Maga a festés mattabb, mint a Dapol-féle. Ami azonban a Grahamnél roppant pozitív, mintha Nekik ugyanazon feliratokat, jelöléseket sikerült volna kisebb méretben, az N-es mérethez – szerintem – közelebb állónak kihozni.

Egy dolog még, ami a Dapol mellett szól, hogy a Graham modell – Ist által stressztesztelve – nem hozza a tőle elvárható megb1zhatóságot : valami megfáradhatott benne, és csak egyik irányban vontat rendesen, másik irányban kerregő hangot hallat.  Nem szép dolog ez egy majd’ 100£-os modelltől.

Nem akarok sokat rinyálni, tessék a képeket csekkolni.