Tennap névnapomra a 100 legendás vonat című könyvet kaptam meg – és meg kell mondjam, neki is estem egyből. Mostanság egyre-másra jelennek meg könyvek vasúti témában – szerintem ez jó, még ha az egyikben távkormányozzák a mozdonyt, a másikban pedig miszter van az elvtársak között – az a lényeg, hogy az eddig elhanyagolt piacon kezd lenni kínálat (persze ez azt is vonja maga után, hogy mindent Szóval prekoncepciókkal álltam neki a könyvnek, de meg kell valljam, egy igen kellemes anyag került a kezembe. Vártam a vasútidegen vagy bulváros kifejezéseket, de ne találtam. Ezzel szemben egy olyan könyvet vehettem kézbe, amelyben a – valószínűleg hozzáértő - francia szerző igyekezett egy átfogó képet bemutatni a vasút fejlődéséről, nem túlsúlyozva egy ország vagy téma emlegetését sem. Nem szakkiadvány, de igen érdekes. Felfoghatjuk úgy, mint a szerző tiszelgését a vasút előtt, és egy olyan szándékot látok benne, hogy megpróbálja bemutatni, miért lehet szeretni a vasutat, mik azok a dolgok, amelyek megfognak egy vasútbarátot - mindezt az utca emberének címezve.
Maga a könyv kilenc fejezetből áll, és az úttörőktől kezdve, amolyan tárlatvezetésként végigvezet a híres vonatokon át, a főbb vasútvonalakon keresztül a nagy sebességű, modern vonatokig. Kellemes meglepetésként, a könyv végén kapott helyet egy pár oldalas magyar fejezet – túl átfogó dolgot ne várjon senki - de a szerző Soltész József, aki vasútbarát körökben ismert publikációiról, nem arról híres, hogy hülyeségeket írna.
Összefoglalásképpen szerintem egy remek kiadvány, gusztusos, de senki ne várja, hogy a könyv után szakértővé válik. Emlékeztek a reklámra? Nekem teccik’ :-)
