Nem tűntem el, hanem modellezek… …már amikor van rá idő. Mostanság épp kevesebb jut erre a tevékenységre, de azért az Mk48 glettelése folyik. Már az első réteg lement, most kaptam igazán vérszemet : nitrohígítóval felhígítottam a Neoflex-et, így szinte festék sűrűséget kaptam. Ezt ecsettel bárhová fel lehet vinni – én előszeretettel tüntettem el az szike ejtette véletlen nyomokat a kasztniról. Bevált, most várom, hogy száradjon a második kör. Remélem holnap lesz elég idő csiszolni, és hamarosan narancssárgába öltözhet a gép. Várom már nagyon :)

Első glettelés után, a csiszolás még hátravan.

Vasárnap kimentem a Pecsába, a MAVOE kiállítást megnézni – gondoltam, ha már adtam a vitrinbe anyagot, akkor csak beengednek, hamár meghívót nem kaptam….

A kiállításnak – ahogy én láttam – két fő vonala volt: az ajkai témájú fotókiállítás, és a keskennyomközű modellek.  A fotókiállítás igen tetszetős volt. A keskennyomközű témából adódóan a bejárattal szemben fel  lett állítva a 0e modul – erről különösebben nem írnék, láttátok már, írtam róla eleget.

A vitrinekre voltam kíváncsi legjobban. Legelőször ami szembeötlött, a Csehmodell nevű modellezőcsapat (lehet ilyet írni? Ha lehet, akkor leírtem, ha nem akkor bocs :) ) 1-es (1:32-es) méretű modelljei. Két normál- és egy keskennyomközű volt kiállítva, és meg kell mondanom igen jól néztek ki.  Egyrészt a méret ük volt lenyűgöző (Godzilla óta tudjuk : a méret igenis számít), másrészt az, hogy valaki egyáltalán veszi a fáradtságot, hogy nekiálljon egy ekkora munkának. A kidolgozása a modelleknek szerintem igen jó volt – szegecsszámlálók biztos találtak volna kivetnivalót, én nem kerestem.

A keskennyomközű vitrinek között felfedeztem, hogy Krisztiánnal közös munkálódásaink gyümölcsei – az egyközi Mk48-as és a félkész Bax kocsi be vannak kategorizálva. Sem az Mk, sem a Bax nincs kész, csak szemléltetésképp lett kirakva. Azért azt megkérdezném a kedves kategóriába sorolóktól, hogy mifenéért lett az Mk48 A2 kategória, azaz átépítés. Tessék má’ megmondani, miből lett átépítve? Meg hogy miből lehet, mer’ akkor legközelebb, ha Mk-t akarunk építeni, akkor nem tökölünk annyit, hogy nulláról megépítsük, hanem átépítünk valami készet. Egy másik vitrinben kinn volt Gergely Béla Mk48 2003-masa, teljesen fémből építve – tisztelet az építőnek.

Műveink

Gergely Béla Mk48-asa

A szegedi különítmény idén is sok vitrint töltött meg. Kiemelném Kerényi Vilmos munkáit – a 0-s Nohab nekem nagyon tetszett, de a TT-s gépei is megértek egy misét. A pár éve, modellezőkörökben nagy vihart kavart „Marcipán Md” építője is új Md-vel jelentkezett, 79,5 pontra értékelte a zsűri a munkáját. Meg kell jegyeznem, hogy a modellek mellé a cetliket készítők nem voltak jómunkásemberek, a 0-s M46 1:87-es méretű 0e-s modellnek volt titulálva, míg a TT-s 424 H00 méretben, 1:143-mas kicsinyítésben. Haj’, hát gondolnánk, hogy a MAVOE az országos szervezet, nyugodtan alkothatnak új szabványokat, nem :) ?

0-s M46

0-s Nohab. Ilyet akarok. Anyuuuuuuuuuuuuuu!!!!

TT-s M31

424 TT-ben

MÁV 328-as sorozatú mozdony modellje TT-ben

Md reloaded.

Meg szeretném még említeni Pali bátyám’ modelljeit - börzés körökből „Sörtemető” néven lehet ismerős.

Veb Sörtemető Verke

TT-s vízvevőhely

N-es megállóhely

No comment - TT-s gyönyörűség

Terepasztal képeket nem rakok fel, mert azok egyrészt ezerszer látottak voltak, és az évek alatt nem sokat változtak, másrészt, amely nálam megütötte a mércét, az a 0e modul volt, azt meg nem illdomos dícsérnem J. Összegzést nincs kedvem írni a Pecsáról, évek óta mindenkinek megvan már a véleménye a kiállításról, nemde ?

Fényképnézegetés volt, és gondoltam összerendezek egy adaggal a nyári képek közül a blogra. A téma a Tauern vasút.  Obervellachban töltöttünk el egy hegyet (meg utána egy jó nagyot tekeregtünk Svájcban, erről majd később, ha összerendeztem a svájci képeket). A hely a Tauern-hegységben van, ideális hely a pihenős-kirándulós-kikapcsolódós nyaraláshoz.

Ilyen szépségek is járnak még errefelé

Vonatok találkozása Mallnitz állomáson. Ugye mennyivel jobban festenek ezek a vonatok, mint a sülysápi húgyszagú ?

Bécsből a Transalpinnal (európa egyik leghíresebb expresszvonata, amely Bázel és Bécs között közlekedik) mentünk Salzburgig. Salzburg egy igen érdekes állomás. Fej-és átmenő pályaudvar is egyben.  Az átmenő-vágányok között szigetperon-szerűen helyezkedik el az állomásépület, amely két oldalán csonkavágányok vannak az oda érkező és induló vonatoknak. Érdekes megoldás, és a gyakorlatban is jól működik.

A salzburgi vasútállomás a magasból. Kép : Google maps

Mi egy olyan vonattal utaztunk, ami továbbmegy Olaszországba, és volt szerencsénk látni ennek a vonatnak a szembejövő párját is. Hogy ne kelljen gépet cserélni, a 189-essel megegyező dispolokot egyszerűen előfogatolták, és így kaptak egy olyan vontató-egységet, amely közlekedhet Ausztriában is, és nem hal meg a 3kV alatt sem. Gondolom, a 1216-osok elterjedésével ez a felállás változni fog…

Vonatunk ellentétes irányban közlekedő párja

Magánvasúti 1216-os

Maga a Tauern-vasút Schwarzach és Spittal között vezet. Szokták a Salzburg-Klagenfurt közötti nagyobb részt is így hívni, de ez téves, mert a Tauern-vasút attól Tauern, hogy a Tauern-en vezet át. A vasutat 8 év alatt építették, és 1909-ben adták át. Építésének célja Triest vasúton való elérése volt. A vasút érdekessége egy 8,5km hosszú alagút a Magas-Tauern alatt, Böckstein és Mallnitz között. A különleges az, hogy valószínű ez volt a világ egyik legelső autószállító vasúti kapcsolata: egyes források szerint már az első világháború végétől jártak olyan vonatok, amelyek az alagút két vége között szállították az autókat. 

Ma sincs másképp, csak egy kissé modernebb szerelvények viszik az autókat, hiszen aki nem akarja a Tauern-Autobahnt igénybe venni, annak majd’ 110km-t kell kerülnie a hegyeken keresztül. A vonatdíj sem valami drága, és a félóránként járó vonatokon mindig vannak autók. Ezek az autószállító vonatok egyébként igen érdekesek: a régi, pőrekocsikból épített szerelvényeket (mint amilyenek a BLS-en is járnak) átalakított Rola kocsikból állították ki : az első és az utolsó kocsin egy rámpa van, amelyen keresztül fel lehet hajtani az pőrekocsi magasságában lévő kijáratra, de a többi kocsi nem más, mint egy tetővel védett Rola kocsi. Bolondok ezek az osztrákok, hiszen a magyar vasutasok megmondták, hogy a Rola kocsi egy rossz konstrukció – érdekes, osztrákiában müxik rendesen….

Autószállító vonat érkezik

Autószállító vagon közelről

A vasút 1969 óta felújítás alatt van. Kétvágányúsítás és vonalkorrekciók folynak – a nagy része már kész, csak Spittal környékén vannak kisebb vonalkorrekciós munkák.

Pályaépítés Spittal felé

Igen komolyan átépítették a vasút déli részét - a Mölltal folyó völgyében tulajdonképpen teljesen új vonalat építettek. Mallnitz után egy teljesen új, csak igen kis részen, az eredeti helyen menő vasutat építettek, sok hatalmas viadukttal. Ha a Mölltal völgyében autózunk Mallnitz felé, akkor láthatjuk, hogy a hegyoldalban szinte egyenesen, négy, hatalmas viadukttal megszakítva kúszik fel a vasútvonal az alagút magasságáig. Nem vasútbarátoknak is igen szép a Tauern-vasút, hiszen az északi részen folyóvölgyben kanyarog, nem egy helyen magas sziklaszirtek között. Van jópár olyan rész, amikor a völgy olyan szűk, hogy csak a vasút és a folyó fér el benne, a déli oldalon pedig igen szép panoráma nyílik a Mölltal folyó völgyére.

Folyóvölgyben halad a vasút

Hídon keresztül az alagútba be

Az obervellachi viadukton egy tehervonat halad. Elöl egy Taurus húzza, és hátul egy 1044-es tolja

A Tauernen közlekedő kevés személyvonat egyike

Két taurus által vontatott, önürítős kocsikból álló vonat

Obervellachnál fel lehet menni a hegyoldalra kocsival, és megközelíteni a régi vasútállomást. A falu a völgyben van lenn, a vasútállomás viszont magasan a hegyoldalban. Amíg az állomást a vonalkorrekciók miatt meg nem szüntették, buszok vitték és hozták az utasokat a falu és az állomás között. A teherszállítást a hetvenes évek közepéig egy kötélpályával oldották meg, amely az állomástól a falu mai buszpályaudvaráig tartott. A régi állomáson a síneket felszedték, de a tereptárgyak megvannak hiánytalanul. Az állomás déli végénél lévő viadukton sorompó van, és az alagút is le van zárva, de minden jól látható. Észak felé végig lehet menni a korábbi vasút nyomvonalán autóval. Érdekes kocsival menni ott, ahol 10-15 éve még 1043-masok húzták nehéz vonataikat. Roppant hangulatos a kisebb-nagyobb hidak és támfalak mentén, a vasút nyomvonalán autózni.

A megszüntetett állomás. A sínek felszedve, az állomásépület áll.

Az állomásépület igen jó állapotban van.

A déli oldalon lévő viadukt és a lezárt alagút.

Mallnitz felé egy őrház

Az út során a pálya támfalakkal megerősített részen halad

Egy másik őrház - ez már használatba lett véve, laknak benne

A Tauern-vasút éptítésének eredeti célja, hogy Olaszország (Triest) és Salzburg között kapcsolatot teremtsen. Uccu’ neki, mi is megnéztük az itteni legnyugatibb vasútállomást – Lienz-et, amely már erősen olasz utánérzésű. A vasútállomáson ledöbbentem: magyar szerelvényt láttam. Valamely a reggeli Arrabona szerelvénye nap közben – a’ helyett, hogy visszajönne Magyarországra – beforog egy Wien Süd – Lienz fordába, és így indul vissza Magyarországra. Végülis, ha már a magyar vasút nem tudja és nem akarja kihasználni a minőségibb’ kocsijait, akkor legalább az osztrákok használják. A magyar utasnak meg jó a sülysápi húgyszagú…. A másik dolog, amire rácsodálkoztam, hogy a Lienz – San Candido (vagy San Lorenzo ?) között járó ingavonatba két négytengelyes, bicikliszállító kocsi volt besorozva. Úgy látszik, az Öbb szolgáltat – van igény bringaszállításra? Akkor rakunk kerékpárszállító kocsit rendesen a vonatra.

Magyar stokk Lienzben

Magyar kocsi táblája

Ingavonat, két négytengelyes bicikliszállító-kocsival

Zágrábba’ kellett utaznom munkaügyben, de sok időm nem volt nézelődni. Azonban feltűnt, hogy a városban igen komoly villamos-hálózat van. Amitől seggreültem: láttam körforgalmat villamosoknak. Nagyon ott volt J

Szerencsém volt látni az új Koncar villamost is - a horvátok nem vették meg a különféle szarokat, csináltak Maguknak sajátot, jót. Szerintetek, ennek a villamosnak mi szégyellnivalója lehet a mi Combinonk mellett ? Vajon e' miatt is kidőlnének a nagykörúti oszlopok ? Képek minőségéért bocs, fényképezőgép nem volt nálam, így maradt a telefon…

Ist komám – köztudottan -  betegesen vonzódik az angol vonatok iránt.  A börzén összefutottunk – előre megfontolt, aljas szándékkal – és Nála az új szerzeményei voltak mutatóba, nálam meg pár szekciónyi Unitrack és a fényképezőgép.

A fotózkodás tárgya a Dapol különkiadású, eltolható oldalfalú kocsija volt. Ezt a modellt két pályaszámon az N Gauge Society fennállásának 40. évfordulója alkalmából adták ki. Eredetileg más festésben már jóideje kapható, de ezt a speciális, kék színt mostanra tartogatták.

Én most először fogtam a kezembe Dapol kocsikat. Az eddig megismert angol vonatok mind-mind papír tokban, és akril dobozban voltak – ez sem volt másképp. Az akril dobozon belül pedig polisztirol habban voltak a kocsik. Ami külön jó – eddig csak a Deluxe Innovations kocsiknál láttam ilyesmit – hogy a forgóvázak kis védőkupakokat kaptak. Gondolom az ok, hogy könnyebben be lehessen a hab tokba rakni a kocsit, a kerék karimája ne akadjon fel.
Maga a kocsi kidolgozása igen jó. Amire én háklis vagyok – és nagynevű német márkák nagyobb méretben is elkövetik - hogy az öntőcsapokról való leválasztás meglátszik az alkatrészeken, itt nem láttam. A festés is jó, leheletvékony a festékréteg, nem rejti el a modell részleteit. Első látásra ami feltűnő, hogy az „európai” modellekhez szokott szemem kevés feliratot látott a modellen. Azonban gyorsan megnyugtatnék mindenkit, hogy ez nem a modell hibája – Ist-tel egyetértettünk abban, hogy Angliában nem szokás Petőfi összest felírni a vagon oldalára, a szükséges feliratok rajta vannak, a kezelési útmutatót inkább könyvben adják, nem a kocsi oldalára festik.

A kocsikhoz mellékeltek amerikai stílusú kapcsolót is. Angliában a központi ütköző-vonókészülék egyes helyeken használatban van, de szerintem inkább az Arnold kapcsoló bumfordiságát leváltandó mellékeltek ilyen kapcsolókat a kocsikhoz. Ránézésre én az MDC Knuckle Coupler-jére hajazó megoldásnak nézném, ha nem lehetne a NEM kapcsoló-foglalatba belehelyezni. Nem is én volnék, ha nem akartam volna egyből kipróbálni, hogyan festenek a kocsik ilyen kapcsolóval. Az új kapcsolókkal az ütközők összekapcsolt kocsik esetében összeértek. Mivel a modellek közelkapcsoló-kinematikával ellátottak, ezért ívben nem lehet gond ebből. Amit ezzel az új couplerrel kapcsolatban még meg kell jegyeznem, hogy nehezebb volt összekapcsolni a hagyományos Arnold kapcsolónál, cserébe viszont szinte nem láttunk arra esélyt, hogy menet közben, egy siklást kivéve szétkapcsolódhasson. Nem rossz megoldás, én kíváncsian várom, vajon eljut-e az öreg kontinensre is a megoldás ?

Ami fontos, hogy a kocsik nem 1:160-as, hanem 1:148-as méretűek – az angol N méretnek megfelelően (British N scale). Véletlenül nálam volt a Kato class66-osom, és Ist-nél pedig a Graham Farish class66-osa. Az egyik normál, a másik brit N méretű volt. Szembeállítottuk egymásnak, és hát, van különbség. Ennyit arról a H0-fanatikusok által terjesztett rémhírről, hogy N méretben a kidolgozás nem számít, a modellek csak ránézésre arányosak…..

Life-Like SD7

Mostanság kezd bővülni a hazai, amerikai vasúttal foglalkozó modellezők köre. Szoktam beszélgetni emberekkel, sokak írnak levelet, hogy ezt-azt megvehetik-e. Mindenható nem vagyok a témában, de azért bőszen válaszolok mindenkinek. Ezt az SD7 leírást is egy ilyen levél inspirálta – több ember kérdezett a Life-Like cuccokról, érdemes-e ilyet venni, mert azt hallották az nem a legjobb. Én ezzel nem értek egyet, ezért gondoltam megmutatom Nektek az Life-Like SD7-est.

A Life-Like 2005 óta a Walthers tulajdonában van, és véleményem szerint a Heritage, Proto1000 és Proto2000 termékei igen jók. Nem titok, hogy a modellek Kínában készülnek, de ezért cserébe igen jó minőségű modellt kapunk, alacsonyabb árért – nem minden szar, ami kínai előállítású. A „know-how” amerikai, csak a kezek, amelyek összerakják a modellt, olcsóbban dolgoznak keleten, mint az USA-ban. Ezt a Life-Like bevallja, nem úgy mint más gyártók. Egyszer tegyetek egymás mellé egy Life-Like SD7-est a csomagolásában, és pl. egy Brawa 119-es. Aztán’ lehet csodálkozni….

Ha már az előbb a csomagolást említettem, akkor erről is illik szót ejteni: az N-es dízelek akrill dobozba vannak csomagolva, és két vákuumhúzott műanyag elem közé vannak a dobozba rakva. Ezek kellően rugalmasak, hogy védjék a modellt a sérülésektől, és a felső átlátszó – így látjuk, mi van a dobozban a nélkül, hogy ki kellene bontani.

Dobozolás

A modell szerintem igen részletes kidolgozású. Külsőre egyetlen dolgot lehet neki felróni, hogy a korlátok nem színre fújtak, hanem anyagukban színezettek. De nem igazán feltűnő a dolog. Az apró részletek a helyükön vannak – más nagyobb hírű gyártóval ellentétben pl. az ablakok is a helyükön vannak. Különösen szép az átjárók és a forgóváz-maszkok kialakítása. Előbbinél – 1:160-as méretben – lehet látni a láncszemeket.

A belbecset említve meg kell jegyezni, hogy a leírás alapját képező modellek a régebbi szériából valóak: ezek még nem split frame body-val vannak szerelve. Nálam egy fikarcnyi hátrányt sem szenved e’ miatt a modell, ugyanis szerintem a modellépítés magasiskolája belülről a kis jármű: a nyitott, ötpólusú, ferde hornyolású motor két végén szép nagy lendítősúlyok biztosítják az egyenletes futást. A motor nyomatékát szilikon csövek viszik a forgóvázakig. Sokan rossz tekintettel néznek erre a megoldásra, pedig nincs miért: a szilikoncső a kardánnal ellentétben kisebb súlyú, és nem kopik. A modellezők számára még egy fontos tulajdonsága van: lényegesen olcsóbb, így aztán kevesebb pénzért tudjuk a modellt megvenni.
A forgóvázak áramszedése elsőrangú, minden kerék részt vesz az áramszedésben. Hajtás tekintetében sincs gond, a forgóvázak szélső tengelyei hajtottak – a középső tengely szabadon fut, és a másik kettőhöz képest jobban elmozdulhat – ezáltal sokkal toleránsabb a pályahibákkal szemben a gép. A tapadásról két ólomsúly gondoskodik a forgóvázak felett, s ha ez nem volna elég, akkor a biztonság kedvéért két kerék tapadógyűrűkkel is el van látva.

A mozdony műanyag fogaskerekekkel rendelkezik, de tekintve azt, hogy olyan anyagból vannak, amely speciálisan fogaskerekekhez van fejlesztve, és a legvégső fokozatot kivéve ferde hornyolásdúak az egyenletes nyomaték-átadás miatt, nincs ok a kötözködésre. Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy természetesen erre a modellre is érvényes a Life-Like „lifetime warranty”-ja, azaz az élettartam-garancia: tulajdonképpen, ha nem a mi hibánkból megy tönkre a modellünk, vásárlási időtől függetlenül biztosítanak számunkra ingyen cserealkatrészt.

Hogy rossz dolgot is mondjak a modellről, én két dolgot rónék fel neki: gyárilag Arnold kapcsolóval szerelik (amerikaiak szokták Rapido couplernek is hívni), és hogy nincs benne DCC foglalat. Őszintén szólva, ez utóbbi nem egy komoly probléma, hiszen egyrészt nem egy tavalyi fejlesztésű modellről van szó, másrészt pedig akad benne hely egy „drótos” dekóder számára. A kapcsoló témára is létezik megoldás: mind a Kadee, mind a MDC gyárt olyan kapcsolót, amely a mozdony foglalatába helyezhető.

Összegezve, nekem nagyon tetszik a Life-Like SD7 modellje. A mozdony eredetiben amúgy is egy látványos gép, és ha mellérakjuk azt, hogy majd’ 50$-ért egy igen jó futású, csendes, aprólékos kidolgozású modellt kapunk, akkor megállapítható, hogy a Life-Like ezen produktumának nincs szégyenkeznivalója.

Az armageddon elhárult itthon, és nekikezdtem modellezni. Mondhatni úgy estem a szórópisztolynak, mint bolond tehén ama’ szülőjének….

Pénteken este előszedtem a szerszámokat - mondom itt most aztán’ naaaagy festés lesz. Mindent bekészítettem, de a festékszóró nem akart működni. Berágódott a tű – pedig ilyen velem még nem fordult elő. Mindig alaposan elmosom a szórópisztolyt. Aztán’ az alapozófesték sikerült túl sűrűre, és hígítani akartam. Elnéztem az üveget, és a Testors akrill alapozót véletlenül behígítottam Revell hígítóval (van itton pár Revell festékem még, azokhoz tartogattam). Na, mire a hibát észrevettem, a festék ettől jól betúrósodott. Festék kukába, cuccok elpakol, mert természetesen másik alapozó nem volt itthon. Meg úgy gondoltam aznapra elég egy ilyen kudarc, nem hiányzik, hogy mást is elb… ...anánozzak.

Vasárnap játékboltba elugrottam, gondoltam ha ott makettet lehet kapni, akkor alapozót is. Kallódott Tamiya alapozó a fiókban – gyorsan rácsaptam, hiánycikk, ez kell. Azonban láttam új, Revell alapozót – Spray kiszerelésben – próbáljuk ki. Gondoltam félreteszem a flakonos festékekkel kapcsolatos előítéleteim, kipróbálom.

Hát így is lett – gondoltam, a fene pakolja most elő a szórópisztolyt -  és hogy milyen a végeredmény? A festendő 0e-s kocsit lezsírtalanítottam (nem az Mk alvázzal kezdtem, a kocsi oldalát könnyebb takarítani, ha rosszul sikerülne), és hajrá. Aham – de iszonyatosan sz@r a szórásképe a flakon szórófejének, és ráadásul a nyomás is elég kicsi a flakonban. Ebből az lett, hogy jól megfolyt a festék, mert oda is jócskán került festék, ahová nem kellett volna. Öröm az ürömben, hogy ez az alapozó olyan állat, hogy igencsak túl van hígítva, és ott is, ahol megfolyt, csak egy leheletvékony réteget képez. Így nincs minden veszve – holnap a klasszikus módszerrel lehet javítani a festést: kifújom üvegbe a festéket, és azt szórópisztolyból szépen lehet felvinni a felületre.  Ami megjegyzendő, hogy állagra és szagra (bűzre) a Revell 2200Ft-os, 150ml-es palackjába ugyanazt a löttyöt töltik, mint az általam korábban kipróbált ipari alapozó 400ml-es, 800Ft-os palackjába…

Így néz ki a megfolyt festék. Lehangoló, de nem reménytelen.

Vasútmodellezés offline, mondaná az EVA – a C&C-ből. Vonatok dobozokban, mer’ az asszony armageddont szervezett – nappali festetés van folyamatban, vonatok biztos ami biztos alapon elpakolva. Modellezés szünetel, pedig igencsak kellene az Mk48-at és a Bax kocsit alapozni. Majd ha megen’ rend lesz, akkor csinálok egy kis széjjelséget a festéssel – had’ örüljön a rendrakásnak :-)

Node gonoszságot félre, ismét a vasútmodell árak miatt ragadtam meg a Natural Keyboardom, és verem azt hevesen. Történt ugyanis, hogy régóta lesegetem a Bachmann G méretű dolgait, és nagyon szimpatizálok a Durango & Silvertoni vasút szettjeivel. Szerkocsis gőzmozdony füstölővel és hanggal, illetve két személy vagy teherkocsi, egy nagyobbfajta ovál pályával. Igen jól kidolgozott, hogy miről is beszélek, felteszek néhány, az e-bayről szedett képet egy ilyen mozdonyról.

A komplett szett az USA-ban 200-240 dollár körül mozog. Igen, állakat összeszedni az asztal alól – nagyjából 38 ropi mostani árfolyamok. Lesegettem a német e-bayt, hátha nem kell - annyi – postaköltséget fizetni dojcslandból, hátha onnan is lehet ilyesmit rendelni. Naaztán ráleltem: ami az USA-ban 200 dollár, az a németeknél 350-400 Euró. Aham. És megy a sírás a kereskedők részéről, hogy így nincs vásárló, meg recesszió, meglófasz…. Aham, hát ennyiért Günter feltolhatja magának. Itt nincs rinya, hogy drága az előállítás – ha az amerikai kereskedőnek megéri kéccáz’ dollárért adni, akkor miért kerül Günternél két és félszer többe?  Ok, eljön a tengerentúlról  Günterlandba', de akkor is... a legdrágább postaköltség amit eddig láttam egy ekkora piszok  nagy dobozra ajánlva, 80 dollár volt. Akkorsem ' indok a piszokmagas  német árra...

Kombiné a ringben :-)

Augusztus 20 lévén kimentünk a Duna-partra – hiszen napok óta a fejünk felett repkedtek a repülők – hát akkor nézzük már meg őket. A látványtól először a röhej fogott el, majd a kétségbeesés: az egész rakpart végig volt rakva a magyar ipar (?) kiváló termékével, a Betafence mobil kerítéssel. Egyszerre éreztem magam tüntetőnek, rabnak egy börtönben, és a vasfüggöny mögül a szabad világ felé tekintő szerencsétlennek. Olyan könnyfakasztóan magyar megoldásnak nézett ki. Más a kutyáinak különb kennelt készít. Ennél azért kultúráltabb kerítések is léteznek, de ide jójaz’ – újabb példa arra, hogy a magyarok torkán minden szart le lehet nyomni. Nem ám olyan derékig érő kerítést raktak oda, ami mögül akár fényképezni is lehetett volna – jó a marhakarám a nézelődőnek, biztoss’ ócsó’ volt. Vagy mivel most tüntetőkergetés nem volt várható, ezért sózták el ide ezt a szart.

Engedjenek ááát!

Vasfüggöny

Vízi – és légiparádé : szívesen lestem volna vadászgépeket is – mivel a repülőnapra nem jutottam el – gondoltam biztoss’ megparádéztatják a Gripeneket az adófizetőknek, meg egy kis Mig29-es uccsó’ fellépés, ilyenek. De nem, az a Hősök terén volt – ott biztosan többen nézték, mint a Duna felett. Utána’ lestük a légiversenyt… …ami roppant jó program volt. Igaza van a Red Bullnak : a fene feccöljön’ milliárdokat a Forma1-be reklámfelületekért, inkább csinálnak maguknak egy saját Forma1-et, repülőkkel. És mekkora show!  Ezt a Betafence szart leszámítva igazán ki van találva. Hogy a verseny előre meg van-e bundázva, vagy sem (mint anno a pankráció, amit eszelősen lesett mindenki műholdas csatornán), nem tudom, de látványos. Tudom, Besennyei Péter is benne volt a kitalálásban – de számomra egy kis csalódás, hogy ez az ember már elhozott minden kupát műrepülésben amit lehet - egy időben azt mondták nincs ellenfele – itt meg „csak” az élmezőnyben szerepel.

A Betafence csoda-vasfüggöny mögül lesve a program maga nagyon ott volt. Aki nem volt kinn, annak mindenféleképp ajánlom jövőre ezt a programot. Az embertől 150-200 méterre dübörögnek, repülnek el fordulózva a gépek, mindenki szájtátva lesi, hogy milyen piszok gyorsan el lehet jutni a Lánchídtól a Margit-hídig, még akkor is, ha közben nagy kapuk között kell szlalomozni. Igyekeztem a legjobb helyről lesni: a Lánchídhoz közel jöttek be a gépek, az első kör után egy fél, kubai nyolcassal fordultak vissza (ez olyan, mint a levegőben végigrepülni egy fektetett nyolcas alakot), és a Lánchíd után távozva majd’ minden pilóta az ének emelte a gép orrát, és egy félorsóval távozott a Moszkva tér felé.

Ami főként tetszett, hogy a futamban voltak szünetek is, amiket bemutatókkal töltöttek ki. Nincs unatkozó ember, mindig van mit bámulni. A B25-ös repülése nagyon tetszett – nem láttam ez idáig még ilyen gépet repülni, a DC6 pedig a nagy bedöntésű fordulókkal igen látványosan repült.

B25

B25 oldalról

A Dc-6 bedönt...

...és méltóságteljesen távozik.

A döntő előtti helikopteres műrepülést nézve letettem a fényképezőgépet. Azt tudtam, hogy az Apache-al orsóznak, meg bukfenceznek is repülőnapokon – bár az igazán hozzáértők szerint ez lehetetlen a helikopter felépítéséből adódóan. De most itt a Duna felett egy pali olyat csinált, amitől az emberben megfagyott a szusz. Nagyon ott volt. Aztán az Albatroszokon repülő francia kötelék hancúrozott fenn Budapest fölött – az első loopingot a Moszkva tér felett nyomták eltűnve a házak mögött – elkápráztatva a nézőket.

Kissé elgondolkoztam – van már néhány Gripenünk, meg kétszázadnyi Mig29-esünk. A Duna-parti emberek meg a Red Bull jóvoltából láthattak látványos repülőprogramot. Na nem azért, mert a Red Bullnál annyira odáig’ volnának a nemzeti ünnepünkért, hanem mert annyi taurinos-koffeines lónyálat adtak el ezidáig, hogy erre is fussa’ a show kedvéért.

Nem lehetett volna amolyan ünnepi adó-visszatértítés-képpen megmutatni a népnek a magyar katonai gépeket? Nem lehetett volna feltankolni a Gripenek és a Mig-ek közül párat, és megreptetni a Duna felett? Had’ csodálkozzon má’ a magyar. Hiszen tudtommal nemzetközileg is elismert egyes magyar vadászpilóták műrepülő-készsége, kaptak is már jópár serleget. A légierő tekintélyét így lehet az emberekben növelni, ha Ödönke szájtátva lesi a Duna felett parádézó gépeket, nem cikkek garmadával. Vagy ilyen dolgokra csak akkor van pénz, amikor a katonai repülőnapokon büszkélkednek egymásnak a katonák? Éppen az Aranysasban olvastam, hogy mielőtt a Mig29-eseket kivonják, még gyakoroltak velük egyet utoljára, nem irányított rakétákkal lőttek földi célokat. Ezen tapasztalatokra biztos roppant szükség van a jövőben… Ha mondjuk egy kicsit kevesebbet lövöldözték volna a Bakony szikláit, maradt volna pár hektó’ kerozin, hogy a Duna fölött is legyen egy kis bemutató.

Szóval, ha nem lett volna az Air Race, akkor igen sovány lett volna a dunaparti program L

Nem csak semmittevés volt ma, elkezdtem az Mk48-ast befejezni. Történt ugyanis, hogy a nyárra való tekintettel a modellezési kedvem igencsak alábbhagyott – magyarán a fenének’ van ilyen melegben kedve reszelni, és Krisztián haverom úgy gondolta, hogy alattomos motivációs eszközökhöz nyúl. Magához rendelte a hosszú Bax kocsimat, és aljas, galád módon felszerelte azt mindenféle apró alkatrésszel, ami rávaló, és a kísérleti öntésből való belső berendezést is megkapta a kocsi. Pénteken kaptam vissza, akkor már a fotómaratott lépcsők is fenn voltak rajta. Úgy gondolta, hogy hátha ezzel lehet arra motiválni, hogy méltóztassak modellezni. Talált, így a festéshez kész kocsi meghozta a kedvem – festeni ugyanis szeretek.

Igenám, de hétvégén kisvasúti nap volt Kecskeméten, és úgy gondoltam, hogy ha már az Mk48 félig kész, fel kellene díszíteni azt is a kis, rávaló b@szokkal, és együtt kéne’ alapozni őket. Meglestem a 36-ost Kecsón', és elhatároztam : ilyen lesz. Amikor az alvázon elővillan az előző szürke szín, na az a magyar kisvasút :-)

Nosza, az elhatározást tett követte, mát tulajdonképp csak a homloklemez alkatrészeit kell felrakni, és a korlátokat a helyükre fúrni. No itt jött a gebasz, ami majd egy órás cselekvést szült : a néhány apró biz-bazt (csavarkapocs, horog, ütköző, végzártartó, etc) ki kellett válogatni az ömlesztett műgyanta alkatrészek dobozából.  Itt becslésem szerint az alkatrészek számossága kb 1500 (minden sikerült és kevésbé sikerült alkatrész ide kerül, és innen válogatódik ki), biz ebben a dobozban a tűtől a tengeralattjáróig minden van.  No innen válogattam az alkatrészeket. 1 órás nyugigumi. A legbosszantóbb pl. amikor három végzártartót az ember megtalál, és a negyedikre semmi áron nem akarózik rálelni. De amikor megvan a negyedik, akkor aztán’ talál még 3-mat. Kupleráj rulez, ezután tematikusan szétválogatom az alkatrészeket, ígérem.  Holnap felszerelem az alkatrészeket, és lehet még aznap megkapja az alapozó réteget a mozdony és a kocsi….

Aktuális állapot. A homloklemez még díszítésre vár

Majd' egy óra keresgélés eredménye (najó, kifúrtam az idő alatt a végzártatókat is)

Ilyen lesz. Lepusztult, magyar Mk

Költözött a blog: a blog.com nem volt tetszős. A képfeltöltés csak IE-el ment, a szerkesztő nehézkesen (vagy egyáltalán nem) volt kezelhető, és az egész piszok lassú volt. Remélem  a blog.hu jobb lesz.

Amiről a post szól: kisvasúti nap volt Bugacott' a hétvégén. Péntek-Szombat tartott a banzáj, de mivel szerdán jöttem haza a nyaralásból, így hülyén vette volna ki magát, ha egy nap termelés  (meló) után pénteken elhúzok kisvasúti napra. Így csak szombat lett a dologból…

A nap főszereplője Bugac-felsőn

Pénteken hajtányos nap volt, Trainmodeller blogján jókat olvashattok a dologról. Én szobaton keveredtem le, de az a nap is megérte. A kecskeméti kisvasúti napra mi mással megy az ember, mint a MÁV-Start (vagy stop?) csodavonatával, hiszen Kecskemét vasútállomásról külön Bz szerelvény vitte a kisvasutazni vágyókat a kisvasút állomásához. Jó is lett volna, csakhát a Nyugati – Szeged járat nem egy TGV. Sem sebességben, sem komfortban. Odafele kifogtunk egy olyan AB kocsit, amely a nagyátlagnál’ is mocskosabb és lepusztultabb volt. Az ablakot sem a fülkében, sem a folyosón nem lehetett lehúzni. A vonat meg Albertirsára érkezett akkor, amikor Nagykőrösről kellett volna indulnia.  A különvonat hálistennek’ megvárt bennnünket. Köszönet érte.

Indulás Kecskemétről

Az autópálya híd felé tartunk....

Bugacon majd' mindenki az énekkart figyelte. Érdekes, hogy nem nagyon volt a kisvasúti nap meghirdetve. Ennyit arról, hogy a kisvasút senkit sem érdekel...

Bugacig volt fotómegállás, pogácsaevés, és a bugaci állomáson egy énekkar (asszonykórus?) szórakoztatta az utasokat. Bugac felsőn kereszt, majd a pusztában megállás, és irány a csárda. Volt aki lovaskocsival, volt aki gyalog ment – mi az utóbbit választottuk, a banda vidáman bandukolt a magyar homokdűnék között. Aztán’ a csárdánál ért a hidegzuhany: én mindenre figyeltem, csak arra nem, hogy jegyé’ osszák a kaját. Szerencsére a dolog megoldódott (thx Andinak), majd kimentünk Bugac felsőre.

Pusztahalt: indulás a csárdába

Jókor érkeztünk, mert jól körül lehetett fotózni a 490-est (egyszer, ha 0-ásban nekiállunk, legyen kép rogyásig). Gőzben, vízdaruzás közben, indulás közben… miegymás. Jót beszélgettünk az ismerősökkel, és irány haza.

A menetrend szerinti személyvonat keresztez

Kispöfőgő - sztárfotók

Jakabszálláson hosszabb megállás következett, ahol tombolahúzás volt, miközben a mozdonyt itatták a kihelyezett tartálykocsiból. A hazafele úton – mivel az ismerősöktől külön találtunk csak helyet – más nem lévén, élveztük a vonatozást. Kisvasút, zötykölődés, gőzmozdony – derékig kilógva az ablakból fotózva – mind olyan dolog, amit ha egy kívülállónak mondok, nem tudja mi a jó ebben. Aki meg tudja, annak nem kell magyarázni. Fíling’, na. Van hangulata.

Tombolahúzás közbeni mozdonyitatás

A hazafelé tartó különvonaton volt az igazi folklórműsor: egy utastársunk a jobb oldalról – megrészegülvén a kisvasúti nap hangulatától is – áldotta jelenlegi államvezéreinket. A balos gondolkozókat ez mélyen felháborította, míg a többiek csak mosolyogtak a dolgon. Egyedi előadás volt, az szent. Hazafelé azonban a hangulat a vidám, mosolygósból átcsapott kétségbeesetté: a késő Intercityre (igen, ez a síneken guruló budiszippantó az IC) várakozókkal megtelt a peron. Többen remélték, hogy hely az nem lesz – hiszen repülőnap is volt Kecskeméten, különvonatot közlekedtetni meg minek, had’ tapossák a jobbágyok a peronon egymást. Megérkezett a várva várt vonat, és az állam leakadt: a reggeli AB kocsi testvérének egy fülkéjében lett helyünk. Itt a reggeli dolgok fordítottja volt : az ablakot nem lehetett felhúzni - mindig visszazuhant, az azt tartó bowdenek elég szomorúan lógtak. A mindig visszazuhanó ablakot sikerült felnyomni annyira, hogy a kallantyú azt megtartsa, reménykedtünk, hogy nem zuhan vissza. Nem zuhant, mert a bowden begyűrődött az ablak és a keret közé - de azért… kicsit elgondolkoztam : 3500 pénz körüli összeget fizettem ki azért, hogy egy ilyen fostartályban utazhassam. Nagy élmény.
Tényleg : tudja valaki, hogy a MÁV-Startnak hogy van arca IC pótjegyet kérni az ugyanezen vonatban közlekedő, elvileg tiszta kocsikért? Itt a takarítás plusz szolgáltatás? Pótdíjas? Neb@sszákmármeg. Ez az  európai vasút?

Kisvasúti nap volt Kemencén. Mint minden évben, ekkor is meghívást kapott a modellezőklubbunk, hogy a keskeny nyomközű modulokat rakjuk össze, és mutassuk meg az érdeklődőknek. Ez már szinte hagyomány, a Kőrózsa panzió teraszán szoktuk felállítani a modulokat.

A modelleket már szerintem mindenki unásig ismeri - el is kell gondolkozni egy jó kis újabb 0e témán, vagy a meglévőket is elég volna befejezni ? :-) Szóval nem rinyálok a modellekről. Majd máskor :-)

Azt azonban érdemes megemlíteni, hogy a mi 0e-s alkotásaink mellett Sütő Gábor 1:10-es kisvasúti modelljei is ismét vendégszerepeltek. Történt egy nagyszerű esemény is ezzel kapcsolatban : Gábor itt mutatta be a nagyközönségnek először új villanymozdonyát. Az ünnepélyes leleplezés után mindenki meg volt hívva egy kekszgolyóra, amit a pft vagonból lehetett fogyasztani.

Vajon mi rejtőzik ott?

Leleplezés

Fenn a szedő, a mozdony üzemkész

Állófogadás

Maga a kemencei kisvasút egy csoda. Csoda hogy létezik, és csodálatos helyeken megy. Így aztán elég sokan voltak kíváncsiak a kisvasútni napra - nem beszélve arról, hogy olyan ínyencségek voltak láthatóak, mint a 311-es és 55-ös - a faros - Ikarusz. Üde színfoltjai voltak a napnak.

Ikarus 311

A "faros" Ikarus

A kisvasúti nap szokásos beszédekkel kezdődött, mindenki beszélt egyet, aki a környéken számít - polgármester, Ipolyerdő - kicsit vicces volt ezeket hallgatni, mikor mindenki tudja, hogy amikor a KBK kilincsel egy kis támogatásért, akkor milyen elutasító mindenki, illetve milyen nehézkesen mennek a mégis létrejövő támogatások. Ezután egy jó kis járműparádé volt, felvonult minden mozdítható jármű, és közben pár mondatban beszélt is a narrátor a mozdonyok történetéről, azok érdekességeiről.

Ami meglepő volt számomra, hogy helyjegyet osztottak a menetrendszerint közlekedő vonatokra, mert akkora volt rájuk az érdeklődés. Kérdezheti bárki, hogy mi lehet jó az erdőben pár km-t megtevő kisvasútban ? Nem tudom, de az tény, hogy van fílingje nagyon. A Strand után a fák koronája összeér a vonat felett, szinte "alagútban" fut a vonat. Előtte a patak mellett egy roppant szép töltésen halad a vonal, amely, ha volna víz a patakban még jobb lenne. De így sem rossz. Hatalmas érzés az is, hogy most ideiglenesen a vonat mindig visszatol a strandig, és ott jár körbe. Kész az új híd, de még engedélyek hiányoznak... majd jövőre.

Vonat érkezik fentről a strandhoz

Az új híd. Átmenni még nem lehet rajta.

Legvégén pedig néhány kép :

Jól elfelejtettem a Kertivasutas topictalit....

...a nagy melegben meg történt egy kis baleset : életem párja (a mozdonygyilkos!) véletlenül felborította a WLB-s Hobbtrain Taurusom. A játszópályára való visszarakás oly' szerencsétlenül történt, hogy sikerült az egyik szedőjét szétpattintani. Nem történt nagy gáz, mert ha akartam volna, két csipesszel visszaoperálom a kis rugót, és minden a régi, de nem akartam. Ugyanis a WLB-s Taurus még a kezdeti Hobbytrain modellek közül való, amelyek ordítóan randa áramszedővel vannak megáldva - azóta ez persze megoldódott, de ugyebár magától nem oldódik meg a probléma.
Korábban rendeltem egy Sommerfeldt szedőkészletet a géphez, így most gondoltam, hogy hasznosítom.

Az eredeti szedő

Megkopasztott tető

A csomagban egy fúrósablon is található (tényleg, tudja valaki, a fúrósbalon mit jelent? Én sem, de előszor ezt írtam :-)), ennek segítségével kell a szedő rögzítésére szolgáló csavar illetve a három porcelánszigetelő-imitáció helyét felfúrni. Referenciapont a legelöl lévő furat, a két meglévő, oldalsó kiiktatásra kerül - a szedő méretének megfelelő helyre. Szóval sablon alapján furatok helye bejelöl, Dremel izzít, és fúr. A szigetőknél 1-es, a szedőt rögzítő csavarnál 1,5mm-es furat kellett.

Szétfúrva

Az új szedő összecsukva.

Kinyitva látszik, mennyivel filigránabb a Sommerfeldt szedője.

oldalról látszik igazán, mennyivel karcsúbb kialakítású az új áramszedő.

És legvégül a kész mozdony.

Mióta a mozodnyt vettem, a Hobbytrainfrissítette a termékét, és új szedőkkel látta el a mozdonyait. Ezek karcsúbbak, jobban visszaadják az eredeti szedő alakját. Ha jól tudom, árban nem tér el az új illetve a régi kialakítású áramszedővel szerelt mozdonyváltozat.

Félnullás méretben utazó modellezőknek info : a Piko Taurus tulajoknak is létezik hasonló tuningkészlet a Sommerfeldt katalógusában. Nagyobb külföldi modellboltokban lehet is kapni....

Gondolta volna valaki, hogy az olajárakhoz hasonló, a nyersanyagtól függő áringadozás begyűrűzhet a vasútmodellezésbe is ? A Bachmann közleményt adott ki : Aristocraft márkanéven forgalmazott G méretű sínjeinek az ára mostandól a kétszeresére ugrik. Az indoklás az, hogy a réz világpiaci árfolyama 70%-ot emelkedett, és e' miatt a gyár nem tudja a korábbi árakat tartani. Nomármost egy G méretű sínben nem kevés réz van...

Úgy nyilatkoztak, hogy a korábbi árak akkor alakultak ki, amikor a réz fontja 1$ volt, mostanra azonban 3.40$ lett. Próbálták nem emelni egy darabig az árakat, de a jelenleg nem tudja a gyár a korábbi az alacsony árakat tartani. Ígérik, hogy ha csökken a réz ára, akkor felülvizsgálják az árakat - de szerintem nem fogják. Hiszen, ha a vásárlóközönséget rászoktatják az új, emelt árakra, bolondok lennének csökkenteni azokat. Legfeljebb, ha olcsóbb lesz a réz, nagyobb lesz a profitjuk. Amúgy is, az LGB problémái miatt tulajdonképp az Aristrocraft és az USA Trains a két meghatározó sínmárka jelenleg G méretben...

Nem igazán örülök a hírnek, de érdekes, gondoltam megosztom Veletek.

Addig meg písz.