Költözött a blog: a blog.com nem volt tetszős. A képfeltöltés csak IE-el ment, a szerkesztő nehézkesen (vagy egyáltalán nem) volt kezelhető, és az egész piszok lassú volt. Remélem a blog.hu jobb lesz.
Amiről a post szól: kisvasúti nap volt Bugacott' a hétvégén. Péntek-Szombat tartott a banzáj, de mivel szerdán jöttem haza a nyaralásból, így hülyén vette volna ki magát, ha egy nap termelés (meló) után pénteken elhúzok kisvasúti napra. Így csak szombat lett a dologból…
|
A nap főszereplője Bugac-felsőn |
Pénteken hajtányos nap volt, Trainmodeller blogján jókat olvashattok a dologról. Én szobaton keveredtem le, de az a nap is megérte. A kecskeméti kisvasúti napra mi mással megy az ember, mint a MÁV-Start (vagy stop?) csodavonatával, hiszen Kecskemét vasútállomásról külön Bz szerelvény vitte a kisvasutazni vágyókat a kisvasút állomásához. Jó is lett volna, csakhát a Nyugati – Szeged járat nem egy TGV. Sem sebességben, sem komfortban. Odafele kifogtunk egy olyan AB kocsit, amely a nagyátlagnál’ is mocskosabb és lepusztultabb volt. Az ablakot sem a fülkében, sem a folyosón nem lehetett lehúzni. A vonat meg Albertirsára érkezett akkor, amikor Nagykőrösről kellett volna indulnia. A különvonat hálistennek’ megvárt bennnünket. Köszönet érte.
Nagy tolongás a bejáratnál, igen sok ember tartott a kisvonat felé. A kispöfögő 9 kocsit húzott, azok rogyásig tele voltak emberekkel. Mint a kezdetők fogva mindig, most is Nagy Józsi volt a ceremóniamester. Sokaknak az a véleménye, hogy kicsit túlspilázza a dolgot – szerintem pont jó. Kis színt visz a dologba. Jobb, mint az alapítvány egyik munkatársa - akinek a főlégtartályában volt nyomás rendesen (gyk: seggpicsa részegen) - üvöltött az kocsiba lépve, hogy a táskákat vegye mindenki le a padokról, mert kell a hely másoknak. A kellemetlen az egészben az volt, hogy közben a zasszonyomra’ nézett, aki most tapasztalta életében először ezt a folklóreseményt – próbáltam előzőleg felkészíteni, hogy itt fog tapasztalni rendesen, de az ilyenekre nem számítottam. Lestem is az asszony arcát, vajon most indulunk-e haza, de túltette magát a dolgon.
|
Indulás Kecskemétről |
|
|
Az autópálya híd felé tartunk.... |
|
|
Bugacon majd' mindenki az énekkart figyelte. Érdekes, hogy nem nagyon volt a kisvasúti nap meghirdetve. Ennyit arról, hogy a kisvasút senkit sem érdekel... |
Bugacig volt fotómegállás, pogácsaevés, és a bugaci állomáson egy énekkar (asszonykórus?) szórakoztatta az utasokat. Bugac felsőn kereszt, majd a pusztában megállás, és irány a csárda. Volt aki lovaskocsival, volt aki gyalog ment – mi az utóbbit választottuk, a banda vidáman bandukolt a magyar homokdűnék között. Aztán’ a csárdánál ért a hidegzuhany: én mindenre figyeltem, csak arra nem, hogy jegyé’ osszák a kaját. Szerencsére a dolog megoldódott (thx Andinak), majd kimentünk Bugac felsőre.
|
Pusztahalt: indulás a csárdába |
Jókor érkeztünk, mert jól körül lehetett fotózni a 490-est (egyszer, ha 0-ásban nekiállunk, legyen kép rogyásig). Gőzben, vízdaruzás közben, indulás közben… miegymás. Jót beszélgettünk az ismerősökkel, és irány haza.
|
A menetrend szerinti személyvonat keresztez |
|
|
|
|
Kispöfőgő - sztárfotók |
Jakabszálláson hosszabb megállás következett, ahol tombolahúzás volt, miközben a mozdonyt itatták a kihelyezett tartálykocsiból. A hazafele úton – mivel az ismerősöktől külön találtunk csak helyet – más nem lévén, élveztük a vonatozást. Kisvasút, zötykölődés, gőzmozdony – derékig kilógva az ablakból fotózva – mind olyan dolog, amit ha egy kívülállónak mondok, nem tudja mi a jó ebben. Aki meg tudja, annak nem kell magyarázni. Fíling’, na. Van hangulata.
|
Tombolahúzás közbeni mozdonyitatás |
A hazafelé tartó különvonaton volt az igazi folklórműsor: egy utastársunk a jobb oldalról – megrészegülvén a kisvasúti nap hangulatától is – áldotta jelenlegi államvezéreinket. A balos gondolkozókat ez mélyen felháborította, míg a többiek csak mosolyogtak a dolgon. Egyedi előadás volt, az szent. Hazafelé azonban a hangulat a vidám, mosolygósból átcsapott kétségbeesetté: a késő Intercityre (igen, ez a síneken guruló budiszippantó az IC) várakozókkal megtelt a peron. Többen remélték, hogy hely az nem lesz – hiszen repülőnap is volt Kecskeméten, különvonatot közlekedtetni meg minek, had’ tapossák a jobbágyok a peronon egymást. Megérkezett a várva várt vonat, és az állam leakadt: a reggeli AB kocsi testvérének egy fülkéjében lett helyünk. Itt a reggeli dolgok fordítottja volt : az ablakot nem lehetett felhúzni - mindig visszazuhant, az azt tartó bowdenek elég szomorúan lógtak. A mindig visszazuhanó ablakot sikerült felnyomni annyira, hogy a kallantyú azt megtartsa, reménykedtünk, hogy nem zuhan vissza. Nem zuhant, mert a bowden begyűrődött az ablak és a keret közé - de azért… kicsit elgondolkoztam : 3500 pénz körüli összeget fizettem ki azért, hogy egy ilyen fostartályban utazhassam. Nagy élmény.
Tényleg : tudja valaki, hogy a MÁV-Startnak hogy van arca IC pótjegyet kérni az ugyanezen vonatban közlekedő, elvileg tiszta kocsikért? Itt a takarítás plusz szolgáltatás? Pótdíjas? Neb@sszákmármeg. Ez az európai vasút?