crashblogja

Mk48 in progress

2007. október 24. - crash
Hosszú is volt a hétvége, meg tevékeny is - de azért jutott idő némi modellezésre is. Feri dereceni Mk48-asa festődött (most ahhoz volt kedvem, na :-) ). Ha ezt befejezem, akkor jön a narancs meg a sárga az én kecskeméti gépemre, meg a kék a Bax kocsira. Már várom... (jaés a hegyközit meg elfelejtettem... pedig megígértem, bocs :-))

Aki kíváncsi, az lesse meg a képeket :

Első réteg festése után a kasztni. Csillog, mint a salamon töke, de ahasznált szín ilyen. Majd félfényes lakkal beállítom a kívánt fényességet.
 
Az alváz elemei festés után
 
Sokan kérdeztétek levélben a sárga csíkok festését a korábbi Mk48-ason, hát íme a titok : a pályakotró először sárga színt kap, arra jön a maszkolócsík, és a fekete festésekor lép elő csíkossá :-) A képen még a maszkoló fenn van a pályakotrón.
 
Tető szürkéjéhez maszkolva. Mivel a festék olyan alattomos, hogy szeret mindenhová beszállni, jobb az egész kasztnit bebugyolálni. Biztos, ami biztos.
 
Majdnem készen a kecskeméti gép és a bax között. Igen, a zöld csillog, mint a metálfény, de nincs még rajta lakk.

Unitrack váltó update

Az N-es Unitrack 718mm sugarú - a réggebi konstrukciójú - váltói nem DCC barát kialakításúak alapból. Én a váltóimat digit üzemben használom - ha pedig egy kis analóg játszadozás van, úgyis csak egy vonat van a pályán - így egy kis átalakításra adtam a fejem. A dolog lényege, hogy a 718-as ívű váltó az állásától függően ad áramot a szív utáni vágányokra - és ezt a dolgot nem lehet kiiktatni, mint a 481-es sugarú váltónál.

A váltót megfordítva lehet látni, hogy a sínszál alulról hozzáférhető. Úgy gondoltam, hogy a szív utáni részen, az azonos polaritáson lévő sínszálak között egy átkötést készítek. Igen ám, de nehéz ott forrasztani, mivel a sín kis "lukon keresztül" látszik csak. Kókányoláshoz folyamodtam : a forrasztópálka hegyéről az ónt belepottyantottam a sínszál felett lévő kis lukba, majd ide forrasztottam a drótot. Müxik.

A 718mm ívsugarú váltó
 
A kész átkötés

BKV, a superbrand

Délután a http://bkvfigyelo.blog.hu oldalon olvastam, hogy két metrószerelvény Kőbánya-Kispesten intim közelségbe került egymással - magyarán összeütköztek. A zasszony' hármas metrózik is hazafelé, így gondoltam felhívom a BKV információt, ugyan mondják már meg, hogy jár-e a metró, vagy mondjam Neki, hogy kerüljön? Nem tudtam meg, mert az állomás az adott melléken nem volt kapcsolható. Érdekes, mindig ez van, ha fel akarom hívni a BKV-t. Nomindegy, most nem ez a lényeg....

...hanem, hogy miközben a BKV honlapon az ügyfélszolgálat teleonszámát kerestem, olyat láttam, ami után sokáig csak néztem magam elé : a BKV Superbrand lett. A definíció szerint "Superbrand az a márka, amely a saját területén kitűnő hírnevet szerzett. A fogyasztóknak a konkurens márkákhoz képest olyan érzelmi és/vagy kézzelfogható előnyöket nyújt, amit a vevők elvárnak és elismernek". Nomegaztán azt is, olvastam, hogy "Több mint tízezer márkából a zsűri döntése alapján összesen 400 nyerte el a Superbrand titulust".

Nem akarok olyan hülye kérdéseket feltenni, de szerinetek igaz-e, amit a definícióban írtak, hogy "
saját területén kitűnő hírnevet szerzett". Vagy mit gondoltok a "A fogyasztóknak a konkurens márkákhoz képest olyan érzelmi és/vagy kézzelfogható előnyöket nyújt, amit a vevők elvárnak és elismernek" kijelentésről ?

Link : BKV Rt. - "Superbrand díj"

Helyzetjelentés


Nem tűntem el, hanem modellezek… …már amikor van rá idő. Mostanság épp kevesebb jut erre a tevékenységre, de azért az Mk48 glettelése folyik. Már az első réteg lement, most kaptam igazán vérszemet : nitrohígítóval felhígítottam a Neoflex-et, így szinte festék sűrűséget kaptam. Ezt ecsettel bárhová fel lehet vinni – én előszeretettel tüntettem el az szike ejtette véletlen nyomokat a kasztniról. Bevált, most várom, hogy száradjon a második kör. Remélem holnap lesz elég idő csiszolni, és hamarosan narancssárgába öltözhet a gép. Várom már nagyon :)

Első glettelés után, a csiszolás még hátravan.

Festettem, megen'

Múltkor csúnyán ráfaragtam az alapozásra, de a Bax azóta a MAVOE-n figyel a vitrinben, mert megkértek, rakjuk ki, had' lássák a látogatók, hogy készül egy ilyen modell.

Csak az Mk48 van itthon, de azzal is van foglalkozni-való, nekiálltam hát lealapozni az alvázat és a forgóvázakat. Elmentem a SAS-ba Gunze festéket venni - kissé seggreültem a látványtól, hogy a festékespolc csak úgy kongott az ürességtől - de pár szürkéből sikerült kikeverni azt a kékes-acélos szürke színt, amelyet kinéztem az Mk48 alvázára. Mivel ez kész, a kasztni van soron, csiszolom, hogy szép, egységes legyen a felület. alig várom már, hogy lássam, hogy fest a gép narancs színben.

Alváz, forgóvázak és a hidraulika - vagy mittudomain'

Mavoén' jártam

Vasárnap kimentem a Pecsába, a MAVOE kiállítást megnézni – gondoltam, ha már adtam a vitrinbe anyagot, akkor csak beengednek, hamár meghívót nem kaptam….

A kiállításnak – ahogy én láttam – két fő vonala volt: az ajkai témájú fotókiállítás, és a keskennyomközű modellek.  A fotókiállítás igen tetszetős volt. A keskennyomközű témából adódóan a bejárattal szemben fel  lett állítva a 0e modul – erről különösebben nem írnék, láttátok már, írtam róla eleget.

A vitrinekre voltam kíváncsi legjobban. Legelőször ami szembeötlött, a Csehmodell nevű modellezőcsapat (lehet ilyet írni? Ha lehet, akkor leírtem, ha nem akkor bocs :) ) 1-es (1:32-es) méretű modelljei. Két normál- és egy keskennyomközű volt kiállítva, és meg kell mondanom igen jól néztek ki.  Egyrészt a méret ük volt lenyűgöző (Godzilla óta tudjuk : a méret igenis számít), másrészt az, hogy valaki egyáltalán veszi a fáradtságot, hogy nekiálljon egy ekkora munkának. A kidolgozása a modelleknek szerintem igen jó volt – szegecsszámlálók biztos találtak volna kivetnivalót, én nem kerestem.

 
 

A keskennyomközű vitrinek között felfedeztem, hogy Krisztiánnal közös munkálódásaink gyümölcsei – az egyközi Mk48-as és a félkész Bax kocsi be vannak kategorizálva. Sem az Mk, sem a Bax nincs kész, csak szemléltetésképp lett kirakva. Azért azt megkérdezném a kedves kategóriába sorolóktól, hogy mifenéért lett az Mk48 A2 kategória, azaz átépítés. Tessék má’ megmondani, miből lett átépítve? Meg hogy miből lehet, mer’ akkor legközelebb, ha Mk-t akarunk építeni, akkor nem tökölünk annyit, hogy nulláról megépítsük, hanem átépítünk valami készet. Egy másik vitrinben kinn volt Gergely Béla Mk48 2003-masa, teljesen fémből építve – tisztelet az építőnek.

Műveink
Gergely Béla Mk48-asa

A szegedi különítmény idén is sok vitrint töltött meg. Kiemelném Kerényi Vilmos munkáit – a 0-s Nohab nekem nagyon tetszett, de a TT-s gépei is megértek egy misét. A pár éve, modellezőkörökben nagy vihart kavart „Marcipán Md” építője is új Md-vel jelentkezett, 79,5 pontra értékelte a zsűri a munkáját. Meg kell jegyeznem, hogy a modellek mellé a cetliket készítők nem voltak jómunkásemberek, a 0-s M46 1:87-es méretű 0e-s modellnek volt titulálva, míg a TT-s 424 H00 méretben, 1:143-mas kicsinyítésben. Haj’, hát gondolnánk, hogy a MAVOE az országos szervezet, nyugodtan alkothatnak új szabványokat, nem :) ?

0-s M46
0-s Nohab. Ilyet akarok. Anyuuuuuuuuuuuuuu!!!!
TT-s M31
424 TT-ben
MÁV 328-as sorozatú mozdony modellje TT-ben
Md reloaded.

Meg szeretném még említeni Pali bátyám’ modelljeit - börzés körökből „Sörtemető” néven lehet ismerős.

Veb Sörtemető Verke

Egy vitrint megpakolt modellekkel, amelyeknek nem volt szégyellni valójuk. A legvégére hagytam két cseh diorámát, és egy cseh TT-s mozdony. Mindhárom alkotás szép volt.

TT-s vízvevőhely
N-es megállóhely
No comment - TT-s gyönyörűség

Terepasztal képeket nem rakok fel, mert azok egyrészt ezerszer látottak voltak, és az évek alatt nem sokat változtak, másrészt, amely nálam megütötte a mércét, az a 0e modul volt, azt meg nem illdomos dícsérnem J. Összegzést nincs kedvem írni a Pecsáról, évek óta mindenkinek megvan már a véleménye a kiállításról, nemde ?

Tauern-vasút

Fényképnézegetés volt, és gondoltam összerendezek egy adaggal a nyári képek közül a blogra. A téma a Tauern vasút.  Obervellachban töltöttünk el egy hegyet (meg utána egy jó nagyot tekeregtünk Svájcban, erről majd később, ha összerendeztem a svájci képeket). A hely a Tauern-hegységben van, ideális hely a pihenős-kirándulós-kikapcsolódós nyaraláshoz.

Ilyen szépségek is járnak még errefelé

Vonatok találkozása Mallnitz állomáson. Ugye mennyivel jobban festenek ezek a vonatok, mint a sülysápi húgyszagú ?

 

Bécsből a Transalpinnal (európa egyik leghíresebb expresszvonata, amely Bázel és Bécs között közlekedik) mentünk Salzburgig. Salzburg egy igen érdekes állomás. Fej-és átmenő pályaudvar is egyben.  Az átmenő-vágányok között szigetperon-szerűen helyezkedik el az állomásépület, amely két oldalán csonkavágányok vannak az oda érkező és induló vonatoknak. Érdekes megoldás, és a gyakorlatban is jól működik.

A salzburgi vasútállomás a magasból. Kép : Google maps

 

Mi egy olyan vonattal utaztunk, ami továbbmegy Olaszországba, és volt szerencsénk látni ennek a vonatnak a szembejövő párját is. Hogy ne kelljen gépet cserélni, a 189-essel megegyező dispolokot egyszerűen előfogatolták, és így kaptak egy olyan vontató-egységet, amely közlekedhet Ausztriában is, és nem hal meg a 3kV alatt sem. Gondolom, a 1216-osok elterjedésével ez a felállás változni fog…

Vonatunk ellentétes irányban közlekedő párja
Magánvasúti 1216-os

Maga a Tauern-vasút Schwarzach és Spittal között vezet. Szokták a Salzburg-Klagenfurt közötti nagyobb részt is így hívni, de ez téves, mert a Tauern-vasút attól Tauern, hogy a Tauern-en vezet át. A vasutat 8 év alatt építették, és 1909-ben adták át. Építésének célja Triest vasúton való elérése volt. A vasút érdekessége egy 8,5km hosszú alagút a Magas-Tauern alatt, Böckstein és Mallnitz között. A különleges az, hogy valószínű ez volt a világ egyik legelső autószállító vasúti kapcsolata: egyes források szerint már az első világháború végétől jártak olyan vonatok, amelyek az alagút két vége között szállították az autókat. 

Ma sincs másképp, csak egy kissé modernebb szerelvények viszik az autókat, hiszen aki nem akarja a Tauern-Autobahnt igénybe venni, annak majd’ 110km-t kell kerülnie a hegyeken keresztül. A vonatdíj sem valami drága, és a félóránként járó vonatokon mindig vannak autók. Ezek az autószállító vonatok egyébként igen érdekesek: a régi, pőrekocsikból épített szerelvényeket (mint amilyenek a BLS-en is járnak) átalakított Rola kocsikból állították ki : az első és az utolsó kocsin egy rámpa van, amelyen keresztül fel lehet hajtani az pőrekocsi magasságában lévő kijáratra, de a többi kocsi nem más, mint egy tetővel védett Rola kocsi. Bolondok ezek az osztrákok, hiszen a magyar vasutasok megmondták, hogy a Rola kocsi egy rossz konstrukció – érdekes, osztrákiában müxik rendesen….

Autószállító vonat érkezik
Autószállító vagon közelről

 

A vasút 1969 óta felújítás alatt van. Kétvágányúsítás és vonalkorrekciók folynak – a nagy része már kész, csak Spittal környékén vannak kisebb vonalkorrekciós munkák.

Pályaépítés Spittal felé

 

Igen komolyan átépítették a vasút déli részét - a Mölltal folyó völgyében tulajdonképpen teljesen új vonalat építettek. Mallnitz után egy teljesen új, csak igen kis részen, az eredeti helyen menő vasutat építettek, sok hatalmas viadukttal. Ha a Mölltal völgyében autózunk Mallnitz felé, akkor láthatjuk, hogy a hegyoldalban szinte egyenesen, négy, hatalmas viadukttal megszakítva kúszik fel a vasútvonal az alagút magasságáig. Nem vasútbarátoknak is igen szép a Tauern-vasút, hiszen az északi részen folyóvölgyben kanyarog, nem egy helyen magas sziklaszirtek között. Van jópár olyan rész, amikor a völgy olyan szűk, hogy csak a vasút és a folyó fér el benne, a déli oldalon pedig igen szép panoráma nyílik a Mölltal folyó völgyére.

 Folyóvölgyben halad a vasút
 Hídon keresztül az alagútba be
 Az obervellachi viadukton egy tehervonat halad. Elöl egy Taurus húzza, és hátul egy 1044-es tolja
 A Tauernen közlekedő kevés személyvonat egyike
 
 Két taurus által vontatott, önürítős kocsikból álló vonat

 

Obervellachnál fel lehet menni a hegyoldalra kocsival, és megközelíteni a régi vasútállomást. A falu a völgyben van lenn, a vasútállomás viszont magasan a hegyoldalban. Amíg az állomást a vonalkorrekciók miatt meg nem szüntették, buszok vitték és hozták az utasokat a falu és az állomás között. A teherszállítást a hetvenes évek közepéig egy kötélpályával oldották meg, amely az állomástól a falu mai buszpályaudvaráig tartott. A régi állomáson a síneket felszedték, de a tereptárgyak megvannak hiánytalanul. Az állomás déli végénél lévő viadukton sorompó van, és az alagút is le van zárva, de minden jól látható. Észak felé végig lehet menni a korábbi vasút nyomvonalán autóval. Érdekes kocsival menni ott, ahol 10-15 éve még 1043-masok húzták nehéz vonataikat. Roppant hangulatos a kisebb-nagyobb hidak és támfalak mentén, a vasút nyomvonalán autózni.

A megszüntetett állomás. A sínek felszedve, az állomásépület áll.
Az állomásépület igen jó állapotban van.
A déli oldalon lévő viadukt és a lezárt alagút.
Mallnitz felé egy őrház
Az út során a pálya támfalakkal megerősített részen halad
Egy másik őrház - ez már használatba lett véve, laknak benne

 

A Tauern-vasút éptítésének eredeti célja, hogy Olaszország (Triest) és Salzburg között kapcsolatot teremtsen. Uccu’ neki, mi is megnéztük az itteni legnyugatibb vasútállomást – Lienz-et, amely már erősen olasz utánérzésű. A vasútállomáson ledöbbentem: magyar szerelvényt láttam. Valamely a reggeli Arrabona szerelvénye nap közben – a’ helyett, hogy visszajönne Magyarországra – beforog egy Wien Süd – Lienz fordába, és így indul vissza Magyarországra. Végülis, ha már a magyar vasút nem tudja és nem akarja kihasználni a minőségibb’ kocsijait, akkor legalább az osztrákok használják. A magyar utasnak meg jó a sülysápi húgyszagú…. A másik dolog, amire rácsodálkoztam, hogy a Lienz – San Candido (vagy San Lorenzo ?) között járó ingavonatba két négytengelyes, bicikliszállító kocsi volt besorozva. Úgy látszik, az Öbb szolgáltat – van igény bringaszállításra? Akkor rakunk kerékpárszállító kocsit rendesen a vonatra.

Magyar stokk Lienzben
Magyar kocsi táblája
Ingavonat, két négytengelyes bicikliszállító-kocsival

 

Zágráb - villamos

Zágrábba’ kellett utaznom munkaügyben, de sok időm nem volt nézelődni. Azonban feltűnt, hogy a városban igen komoly villamos-hálózat van. Amitől seggreültem: láttam körforgalmat villamosoknak. Nagyon ott volt J

Szerencsém volt látni az új Koncar villamost is - a horvátok nem vették meg a különféle szarokat, csináltak Maguknak sajátot, jót. Szerintetek, ennek a villamosnak mi szégyellnivalója lehet a mi Combinonk mellett ? Vajon e' miatt is kidőlnének a nagykörúti oszlopok ? Képek minőségéért bocs, fényképezőgép nem volt nálam, így maradt a telefon…

 
 
 
 
 

Dapol különkiadású kocsi

Ist komám – köztudottan -  betegesen vonzódik az angol vonatok iránt.  A börzén összefutottunk – előre megfontolt, aljas szándékkal – és Nála az új szerzeményei voltak mutatóba, nálam meg pár szekciónyi Unitrack és a fényképezőgép.

A fotózkodás tárgya a Dapol különkiadású, eltolható oldalfalú kocsija volt. Ezt a modellt két pályaszámon az N Gauge Society fennállásának 40. évfordulója alkalmából adták ki. Eredetileg más festésben már jóideje kapható, de ezt a speciális, kék színt mostanra tartogatták.

 
 
 

Én most először fogtam a kezembe Dapol kocsikat. Az eddig megismert angol vonatok mind-mind papír tokban, és akril dobozban voltak – ez sem volt másképp. Az akril dobozon belül pedig polisztirol habban voltak a kocsik. Ami külön jó – eddig csak a Deluxe Innovations kocsiknál láttam ilyesmit – hogy a forgóvázak kis védőkupakokat kaptak. Gondolom az ok, hogy könnyebben be lehessen a hab tokba rakni a kocsit, a kerék karimája ne akadjon fel.
Maga a kocsi kidolgozása igen jó. Amire én háklis vagyok – és nagynevű német márkák nagyobb méretben is elkövetik - hogy az öntőcsapokról való leválasztás meglátszik az alkatrészeken, itt nem láttam. A festés is jó, leheletvékony a festékréteg, nem rejti el a modell részleteit. Első látásra ami feltűnő, hogy az „európai” modellekhez szokott szemem kevés feliratot látott a modellen. Azonban gyorsan megnyugtatnék mindenkit, hogy ez nem a modell hibája – Ist-tel egyetértettünk abban, hogy Angliában nem szokás Petőfi összest felírni a vagon oldalára, a szükséges feliratok rajta vannak, a kezelési útmutatót inkább könyvben adják, nem a kocsi oldalára festik.

A kocsikhoz mellékeltek amerikai stílusú kapcsolót is. Angliában a központi ütköző-vonókészülék egyes helyeken használatban van, de szerintem inkább az Arnold kapcsoló bumfordiságát leváltandó mellékeltek ilyen kapcsolókat a kocsikhoz. Ránézésre én az MDC Knuckle Coupler-jére hajazó megoldásnak nézném, ha nem lehetne a NEM kapcsoló-foglalatba belehelyezni. Nem is én volnék, ha nem akartam volna egyből kipróbálni, hogyan festenek a kocsik ilyen kapcsolóval. Az új kapcsolókkal az ütközők összekapcsolt kocsik esetében összeértek. Mivel a modellek közelkapcsoló-kinematikával ellátottak, ezért ívben nem lehet gond ebből. Amit ezzel az új couplerrel kapcsolatban még meg kell jegyeznem, hogy nehezebb volt összekapcsolni a hagyományos Arnold kapcsolónál, cserébe viszont szinte nem láttunk arra esélyt, hogy menet közben, egy siklást kivéve szétkapcsolódhasson. Nem rossz megoldás, én kíváncsian várom, vajon eljut-e az öreg kontinensre is a megoldás ?

 

Ami fontos, hogy a kocsik nem 1:160-as, hanem 1:148-as méretűek – az angol N méretnek megfelelően (British N scale). Véletlenül nálam volt a Kato class66-osom, és Ist-nél pedig a Graham Farish class66-osa. Az egyik normál, a másik brit N méretű volt. Szembeállítottuk egymásnak, és hát, van különbség. Ennyit arról a H0-fanatikusok által terjesztett rémhírről, hogy N méretben a kidolgozás nem számít, a modellek csak ránézésre arányosak…..

Piko G sín

Egy hónap múlva várható a PIKO új terméke, a G méretű sín. Igazából már várható volt a lépés, hiszen már a második G mozdonyt jelentette meg a 218-as képében a cég. Jobban belegondolva sosem volt arról híres a gyár, hogy a termékpalettáján lévő modellekhez ne gyártana sínt - legyen az H0 vagy N - így tett a G-vel is.

Az új termék réz sínszálakat fog kapni, és speciális műanyagból ígérik a keresztaljakat, hogy jobban ellenálljanak a kertben fellépő igénybevételeknek. Az LGB-vel, és az Aristocraft sínekkel kompatibilis lesz. Kérdés, hogy a talpkiosztása nagyvasúti lesz-e?

Elvileg októberben rajtol az árusítás - gondolom arra számítanak, hogy sokak fognak e' miatt G-s Taurust vagy 218-ast venni. Meglesegettem a geometriát, és három ív van : 600,921 és 1243mm-esek. Egyenesből az 1,2 méter hossztól a 95mm-es kiegészítő sínmezőig tart a kínálat. Ahogy a vágánygeometriát bemutató prospektust lestem, nagyjából a játék (bocs : hobbi) szegmenst célozzák: alapból 600-as sugarú váltókból, háromutas kitérőből és angolból mutogat bőven példákat. A magamfajta - rendesebb' íveket kedvelő - modellezők sem csüggedhetnek, a legnagyobb ívhez váltót is kihoznak, így aki akar, nem villamospályás ívsugarakat is használhat.

Már lehet előrendelni, egy 60cm-es egyenes 15Euró, egy 600-as, 30 fokos ív pedig 8 Euró körüli áron lesz - nem olcsó, majd' kétezer forintnak megfelelő pénzt elkérni egy R1-es sínért... ...no, majd meglátjuk a piac reakcióját. A váltók árairól még nincs hír.

Life-Like SD7

Life-Like SD7

Mostanság kezd bővülni a hazai, amerikai vasúttal foglalkozó modellezők köre. Szoktam beszélgetni emberekkel, sokak írnak levelet, hogy ezt-azt megvehetik-e. Mindenható nem vagyok a témában, de azért bőszen válaszolok mindenkinek. Ezt az SD7 leírást is egy ilyen levél inspirálta – több ember kérdezett a Life-Like cuccokról, érdemes-e ilyet venni, mert azt hallották az nem a legjobb. Én ezzel nem értek egyet, ezért gondoltam megmutatom Nektek az Life-Like SD7-est.

 
 

A Life-Like 2005 óta a Walthers tulajdonában van, és véleményem szerint a Heritage, Proto1000 és Proto2000 termékei igen jók. Nem titok, hogy a modellek Kínában készülnek, de ezért cserébe igen jó minőségű modellt kapunk, alacsonyabb árért – nem minden szar, ami kínai előállítású. A „know-how” amerikai, csak a kezek, amelyek összerakják a modellt, olcsóbban dolgoznak keleten, mint az USA-ban. Ezt a Life-Like bevallja, nem úgy mint más gyártók. Egyszer tegyetek egymás mellé egy Life-Like SD7-est a csomagolásában, és pl. egy Brawa 119-es. Aztán’ lehet csodálkozni….

Ha már az előbb a csomagolást említettem, akkor erről is illik szót ejteni: az N-es dízelek akrill dobozba vannak csomagolva, és két vákuumhúzott műanyag elem közé vannak a dobozba rakva. Ezek kellően rugalmasak, hogy védjék a modellt a sérülésektől, és a felső átlátszó – így látjuk, mi van a dobozban a nélkül, hogy ki kellene bontani.

Dobozolás

A modell szerintem igen részletes kidolgozású. Külsőre egyetlen dolgot lehet neki felróni, hogy a korlátok nem színre fújtak, hanem anyagukban színezettek. De nem igazán feltűnő a dolog. Az apró részletek a helyükön vannak – más nagyobb hírű gyártóval ellentétben pl. az ablakok is a helyükön vannak. Különösen szép az átjárók és a forgóváz-maszkok kialakítása. Előbbinél – 1:160-as méretben – lehet látni a láncszemeket.

 

A belbecset említve meg kell jegyezni, hogy a leírás alapját képező modellek a régebbi szériából valóak: ezek még nem split frame body-val vannak szerelve. Nálam egy fikarcnyi hátrányt sem szenved e’ miatt a modell, ugyanis szerintem a modellépítés magasiskolája belülről a kis jármű: a nyitott, ötpólusú, ferde hornyolású motor két végén szép nagy lendítősúlyok biztosítják az egyenletes futást. A motor nyomatékát szilikon csövek viszik a forgóvázakig. Sokan rossz tekintettel néznek erre a megoldásra, pedig nincs miért: a szilikoncső a kardánnal ellentétben kisebb súlyú, és nem kopik. A modellezők számára még egy fontos tulajdonsága van: lényegesen olcsóbb, így aztán kevesebb pénzért tudjuk a modellt megvenni.
A forgóvázak áramszedése elsőrangú, minden kerék részt vesz az áramszedésben. Hajtás tekintetében sincs gond, a forgóvázak szélső tengelyei hajtottak – a középső tengely szabadon fut, és a másik kettőhöz képest jobban elmozdulhat – ezáltal sokkal toleránsabb a pályahibákkal szemben a gép. A tapadásról két ólomsúly gondoskodik a forgóvázak felett, s ha ez nem volna elég, akkor a biztonság kedvéért két kerék tapadógyűrűkkel is el van látva.

 

A mozdony műanyag fogaskerekekkel rendelkezik, de tekintve azt, hogy olyan anyagból vannak, amely speciálisan fogaskerekekhez van fejlesztve, és a legvégső fokozatot kivéve ferde hornyolásdúak az egyenletes nyomaték-átadás miatt, nincs ok a kötözködésre. Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy természetesen erre a modellre is érvényes a Life-Like „lifetime warranty”-ja, azaz az élettartam-garancia: tulajdonképpen, ha nem a mi hibánkból megy tönkre a modellünk, vásárlási időtől függetlenül biztosítanak számunkra ingyen cserealkatrészt.


Hogy rossz dolgot is mondjak a modellről, én két dolgot rónék fel neki: gyárilag Arnold kapcsolóval szerelik (amerikaiak szokták Rapido couplernek is hívni), és hogy nincs benne DCC foglalat. Őszintén szólva, ez utóbbi nem egy komoly probléma, hiszen egyrészt nem egy tavalyi fejlesztésű modellről van szó, másrészt pedig akad benne hely egy „drótos” dekóder számára. A kapcsoló témára is létezik megoldás: mind a Kadee, mind a MDC gyárt olyan kapcsolót, amely a mozdony foglalatába helyezhető.

 

Összegezve, nekem nagyon tetszik a Life-Like SD7 modellje. A mozdony eredetiben amúgy is egy látványos gép, és ha mellérakjuk azt, hogy majd’ 50$-ért egy igen jó futású, csendes, aprólékos kidolgozású modellt kapunk, akkor megállapítható, hogy a Life-Like ezen produktumának nincs szégyenkeznivalója.

 

Alapozás II.

Jelentem kipróbáltam. Mármint a Revell alapozót szórópisztolyból. Konklúzió: nekem marad a Tamiya és a Testors. A Revell eltömi a pisztolyt, és kevésbé tapad. Igaz, én a 0,2-es pisztollyal fújtam - de mentségemre szóljon, hogy a Testorst simán vitte. Nos, tehát nálam a Revell löttye' nem vált be. Így aztán Testors alapozó kell szerványolni. Vagy íbéj', vagy majd a nyakamba veszem a várost.

Alapozás

Az armageddon elhárult itthon, és nekikezdtem modellezni. Mondhatni úgy estem a szórópisztolynak, mint bolond tehén ama’ szülőjének….

Pénteken este előszedtem a szerszámokat - mondom itt most aztán’ naaaagy festés lesz. Mindent bekészítettem, de a festékszóró nem akart működni. Berágódott a tű – pedig ilyen velem még nem fordult elő. Mindig alaposan elmosom a szórópisztolyt. Aztán’ az alapozófesték sikerült túl sűrűre, és hígítani akartam. Elnéztem az üveget, és a Testors akrill alapozót véletlenül behígítottam Revell hígítóval (van itton pár Revell festékem még, azokhoz tartogattam). Na, mire a hibát észrevettem, a festék ettől jól betúrósodott. Festék kukába, cuccok elpakol, mert természetesen másik alapozó nem volt itthon. Meg úgy gondoltam aznapra elég egy ilyen kudarc, nem hiányzik, hogy mást is elb… ...anánozzak.

Vasárnap játékboltba elugrottam, gondoltam ha ott makettet lehet kapni, akkor alapozót is. Kallódott Tamiya alapozó a fiókban – gyorsan rácsaptam, hiánycikk, ez kell. Azonban láttam új, Revell alapozót – Spray kiszerelésben – próbáljuk ki. Gondoltam félreteszem a flakonos festékekkel kapcsolatos előítéleteim, kipróbálom.

Hát így is lett – gondoltam, a fene pakolja most elő a szórópisztolyt -  és hogy milyen a végeredmény? A festendő 0e-s kocsit lezsírtalanítottam (nem az Mk alvázzal kezdtem, a kocsi oldalát könnyebb takarítani, ha rosszul sikerülne), és hajrá. Aham – de iszonyatosan sz@r a szórásképe a flakon szórófejének, és ráadásul a nyomás is elég kicsi a flakonban. Ebből az lett, hogy jól megfolyt a festék, mert oda is jócskán került festék, ahová nem kellett volna. Öröm az ürömben, hogy ez az alapozó olyan állat, hogy igencsak túl van hígítva, és ott is, ahol megfolyt, csak egy leheletvékony réteget képez. Így nincs minden veszve – holnap a klasszikus módszerrel lehet javítani a festést: kifújom üvegbe a festéket, és azt szórópisztolyból szépen lehet felvinni a felületre.  Ami megjegyzendő, hogy állagra és szagra (bűzre) a Revell 2200Ft-os, 150ml-es palackjába ugyanazt a löttyöt töltik, mint az általam korábban kipróbált ipari alapozó 400ml-es, 800Ft-os palackjába…

Így néz ki a megfolyt festék. Lehangoló, de nem reménytelen.

Kato startset

A Genesis-es startset után egy évvel a Kato újabbat dobott piacra: az egyik sikertermékét, az F3-mast is startszettbe csomagolták. Az M1 ovál pályához kapunk egy Super Chief festésű F3-mast és három hozzávaló személyvagont : egy háló-, egy étkező-, és egy kilátókocsit. Kisebb terepasztalokra még elég is lehet a szerelvény. Kezdéshez ideális a szett, hiszen trafó és vezérlő is van benne, és az ovál pálya 315-ös ívekből van összerakva - nincs villamos érzése az embernek, ha ránéz az ívben haladó vonatra. Ára 180 dollár felett van, átlag 200-ért meg lehet kapni. Ha belegondolunk, hogy egy mozdony 110 dollár, és a benne lévő trafós sínkészlet 80 dollár, akkor igencsak jó az ár. Valószínű - akár a set Genesis-es elődje - ez is kapható lesz hangos kivitelben is.


Kép : Kato

 

Lázadás az árak miatt

Vasútmodellezés offline, mondaná az EVA – a C&C-ből. Vonatok dobozokban, mer’ az asszony armageddont szervezett – nappali festetés van folyamatban, vonatok biztos ami biztos alapon elpakolva. Modellezés szünetel, pedig igencsak kellene az Mk48-at és a Bax kocsit alapozni. Majd ha megen’ rend lesz, akkor csinálok egy kis széjjelséget a festéssel – had’ örüljön a rendrakásnak :-)

Node gonoszságot félre, ismét a vasútmodell árak miatt ragadtam meg a Natural Keyboardom, és verem azt hevesen. Történt ugyanis, hogy régóta lesegetem a Bachmann G méretű dolgait, és nagyon szimpatizálok a Durango & Silvertoni vasút szettjeivel. Szerkocsis gőzmozdony füstölővel és hanggal, illetve két személy vagy teherkocsi, egy nagyobbfajta ovál pályával. Igen jól kidolgozott, hogy miről is beszélek, felteszek néhány, az e-bayről szedett képet egy ilyen mozdonyról.

 
 
 


A komplett szett az USA-ban 200-240 dollár körül mozog. Igen, állakat összeszedni az asztal alól – nagyjából 38 ropi mostani árfolyamok. Lesegettem a német e-bayt, hátha nem kell - annyi – postaköltséget fizetni dojcslandból, hátha onnan is lehet ilyesmit rendelni. Naaztán ráleltem: ami az USA-ban 200 dollár, az a németeknél 350-400 Euró. Aham. És megy a sírás a kereskedők részéről, hogy így nincs vásárló, meg recesszió, meglófasz…. Aham, hát ennyiért Günter feltolhatja magának. Itt nincs rinya, hogy drága az előállítás – ha az amerikai kereskedőnek megéri kéccáz’ dollárért adni, akkor miért kerül Günternél két és félszer többe?  Ok, eljön a tengerentúlról  Günterlandba', de akkor is... a legdrágább postaköltség amit eddig láttam egy ekkora piszok  nagy dobozra ajánlva, 80 dollár volt. Akkorsem ' indok a piszokmagas  német árra...

Red Bull errész'

Kombiné a ringben :-)

 

Augusztus 20 lévén kimentünk a Duna-partra – hiszen napok óta a fejünk felett repkedtek a repülők – hát akkor nézzük már meg őket. A látványtól először a röhej fogott el, majd a kétségbeesés: az egész rakpart végig volt rakva a magyar ipar (?) kiváló termékével, a Betafence mobil kerítéssel. Egyszerre éreztem magam tüntetőnek, rabnak egy börtönben, és a vasfüggöny mögül a szabad világ felé tekintő szerencsétlennek. Olyan könnyfakasztóan magyar megoldásnak nézett ki. Más a kutyáinak különb kennelt készít. Ennél azért kultúráltabb kerítések is léteznek, de ide jójaz – újabb példa arra, hogy a magyarok torkán minden szart le lehet nyomni. Nem ám olyan derékig érő kerítést raktak oda, ami mögül akár fényképezni is lehetett volna – jó a marhakarám a nézelődőnek, biztoss’ ócsó’ volt. Vagy mivel most tüntetőkergetés nem volt várható, ezért sózták el ide ezt a szart.

 

Engedjenek ááát!
 
Vasfüggöny

Vízi – és légiparádé : szívesen lestem volna vadászgépeket is – mivel a repülőnapra nem jutottam el – gondoltam biztoss’ megparádéztatják a Gripeneket az adófizetőknek, meg egy kis Mig29-es uccsó’ fellépés, ilyenek. De nem, az a Hősök terén volt – ott biztosan többen nézték, mint a Duna felett. Utána’ lestük a légiversenyt… …ami roppant jó program volt. Igaza van a Red Bullnak : a fene feccöljön’ milliárdokat a Forma1-be reklámfelületekért, inkább csinálnak maguknak egy saját Forma1-et, repülőkkel. És mekkora show!  Ezt a Betafence szart leszámítva igazán ki van találva. Hogy a verseny előre meg van-e bundázva, vagy sem (mint anno a pankráció, amit eszelősen lesett mindenki műholdas csatornán), nem tudom, de látványos. Tudom, Besennyei Péter is benne volt a kitalálásban – de számomra egy kis csalódás, hogy ez az ember már elhozott minden kupát műrepülésben amit lehet - egy időben azt mondták nincs ellenfele – itt meg „csak” az élmezőnyben szerepel.

 
 
 
 
 

A Betafence csoda-vasfüggöny mögül lesve a program maga nagyon ott volt. Aki nem volt kinn, annak mindenféleképp ajánlom jövőre ezt a programot. Az embertől 150-200 méterre dübörögnek, repülnek el fordulózva a gépek, mindenki szájtátva lesi, hogy milyen piszok gyorsan el lehet jutni a Lánchídtól a Margit-hídig, még akkor is, ha közben nagy kapuk között kell szlalomozni. Igyekeztem a legjobb helyről lesni: a Lánchídhoz közel jöttek be a gépek, az első kör után egy fél, kubai nyolcassal fordultak vissza (ez olyan, mint a levegőben végigrepülni egy fektetett nyolcas alakot), és a Lánchíd után távozva majd’ minden pilóta az ének emelte a gép orrát, és egy félorsóval távozott a Moszkva tér felé.

 
 

Ami főként tetszett, hogy a futamban voltak szünetek is, amiket bemutatókkal töltöttek ki. Nincs unatkozó ember, mindig van mit bámulni. A B25-ös repülése nagyon tetszett – nem láttam ez idáig még ilyen gépet repülni, a DC6 pedig a nagy bedöntésű fordulókkal igen látványosan repült.

 B25
 
 
 B25 oldalról
 
 
 A Dc-6 bedönt...
 
 
 ...és méltóságteljesen távozik.

A döntő előtti helikopteres műrepülést nézve letettem a fényképezőgépet. Azt tudtam, hogy az Apache-al orsóznak, meg bukfenceznek is repülőnapokon – bár az igazán hozzáértők szerint ez lehetetlen a helikopter felépítéséből adódóan. De most itt a Duna felett egy pali olyat csinált, amitől az emberben megfagyott a szusz. Nagyon ott volt. Aztán az Albatroszokon repülő francia kötelék hancúrozott fenn Budapest fölött – az első loopingot a Moszkva tér felett nyomták eltűnve a házak mögött – elkápráztatva a nézőket.

 
 
 

Kissé elgondolkoztam – van már néhány Gripenünk, meg kétszázadnyi Mig29-esünk. A Duna-parti emberek meg a Red Bull jóvoltából láthattak látványos repülőprogramot. Na nem azért, mert a Red Bullnál annyira odáig’ volnának a nemzeti ünnepünkért, hanem mert annyi taurinos-koffeines lónyálat adtak el ezidáig, hogy erre is fussa’ a show kedvéért.

Nem lehetett volna amolyan ünnepi adó-visszatértítés-képpen megmutatni a népnek a magyar katonai gépeket? Nem lehetett volna feltankolni a Gripenek és a Mig-ek közül párat, és megreptetni a Duna felett? Had’ csodálkozzon má’ a magyar. Hiszen tudtommal nemzetközileg is elismert egyes magyar vadászpilóták műrepülő-készsége, kaptak is már jópár serleget. A légierő tekintélyét így lehet az emberekben növelni, ha Ödönke szájtátva lesi a Duna felett parádézó gépeket, nem cikkek garmadával. Vagy ilyen dolgokra csak akkor van pénz, amikor a katonai repülőnapokon büszkélkednek egymásnak a katonák? Éppen az Aranysasban olvastam, hogy mielőtt a Mig29-eseket kivonják, még gyakoroltak velük egyet utoljára, nem irányított rakétákkal lőttek földi célokat. Ezen tapasztalatokra biztos roppant szükség van a jövőben… Ha mondjuk egy kicsit kevesebbet lövöldözték volna a Bakony szikláit, maradt volna pár hektó’ kerozin, hogy a Duna fölött is legyen egy kis bemutató.

Szóval, ha nem lett volna az Air Race, akkor igen sovány lett volna a dunaparti program L

 
 
 
 

Kertivasutas találkozó - Füsti

Teljesen véletlenül jutott tudomásomra, hogy a Füstiben kertivasutas találkozót rendeznek a hétvégén. Egy haverommal értekeztünk messengeren - és Ő, aki nem vonatmániás - hívta fel a figyelmem arra, hogy érdemes lesz kinézni. Erre egy lapáttal rátett még Szigeti is, aki felhívott, hogy ugyan nézzük már meg a családdal az összeröffenést - meg ha nem gas, vigyek már egy trafót is, mert nincs elég az LGB-hez. Gyerekek és asszony tájékoztatása után nem volt mit tenni, mint elraktam a trafót és a fényképezőgépet, és irány a füsti.

Tavaly óta egy kissé átalakult a kerti vasút. Igen nagy építkezést csaptak, lett egy szép nagy állomás fordítókoronggal, és egy igen nagy, nyolcas alakú pályát építettek. Így igencsak nagy és élvezetes utazást lehet tenni a kisvonattal. A 7"-os pályán immár három saját gépük van: a kapott 203-mas modellje mellé beszereztek még további két, dízelmozdonyt. Míg a 203-mas live steam, addig a dízelmozdonyok valójában akkumlátoros gépek. Mikor megkérdeztem, hogy mennyit bír az akkumlátor, szájtátva hallgattam, hogy lazán 48 órát. Mil lehet abban, atomelem ?
A park büszkesége : a 203-mas modellje
 
A 203-mas tart az állomás felé.
 
A bordó színű gép két népeskocsival.
 
A bordó gép más szemszögből.
 
 
 A másik akkumlátoros igavonó, a feket kismozdony
 
 
 A fekete gép közelről


Külföldről érkezett még az Anita és a Darjeling nevű mozdony. Az előbbi egy kis kéttengelyes szertartályos gép, leginkább a Fleischmann Magic Train gőzösére hasonlít. A másik viszont erős Indiai érzést kelt - nem értek a keleti gőzösökhöz, így nem tudom, hogy fantázia szülte gép-e, vagy sem, de igen jól nézett ki - és az elmondások alapján ez volt a legerősebb mozdony mind közül. Látszott is, mert minden kaparás nélkül megbírkózott három népeskocsival.

A külföldi vendég, a fekete kislány : Anita
 
Az Anita oldalról.
 
Nekem a Darjeling tetszett a 203-mas után a legjobban. Már a méretei is erőt sugároztak.
 
Nem tudtam, hová tenni ezt a gépet : Víztartálya a kazánon, széntartó a sátor előtt, de szerkocsija volt. Azért nem agyaltam rajta sokat, mert igen szépen kis mozdony.


Nagyon látványos volt a vasútüzem, szinte folyamatosan jártak a vonatok. Ha az ember egy kicsit gonosz lenne, akkor azt is mondhatná, hogy jó, hogy ehhez nincs köze a MÁV-nak, mert ekkora területen is tudnának káoszt művelni a vonatközlekedésben.


Ezen kívül még lehetett látni Sütő Gábor 1:10-es modelljeit - ezeket is megcsodáltuk ismételten. Képeket nem rakok fel, korábban már láthattatok eleget.

Nem kenyerem a mindenáron való dícséret, de ez tényleg egy új, tartalmas és érdekes program a Füsti részéről. Érdekes volt, és nekem az első olyan program a Füstiben, ami igazán nagyon tetszett.

Kapaszkodók

Azt hittem, hogy a kapaszkodók helyének kifúrása egyszerű lesz. Node a modellezők élete nemcsak játék és mese... ...van benne szívás is, rendesen. Ugyanis még nyers állapotban ki voltak fúrva a kapaszkodók rögzítésére szolgáló furatok, de rossz volt azok függőlegeshez mért szöge, így a kész furatok le lettek gittelve'. A gittelést itt a puttyzás jelenti. Szép, egyenletes felület volt, csakhát belül... Általában majd' minden fuatot fél és két mm között kellett áthelyezni, ami azt szülte, hogy majdnem a régi furatba kellett belefúrni. Ez azt ereményezte, hogy a begittelt' puha részbe harapott a fúró, szinte vezette a fúrószárat a régi furat, a kemény műgyantába nem nagyon  akarózott oda menni, ahova akartam.
Így aztán kompromisszumot kötöttem az Mk kasztnival : kapott akkora furatokat, amelyekbe belemegy a korlát, akár lötyöghet is. Pillanatragasztóval belőttem a kapaszkodókat, és a tátongó nagyobb korlát körüli lyukakat noflexxel kitömítettem. Azért ezzel, mert lassabban szárad, mint a putty, és jobban be lehet a kisebb részekbe tömködni.
Így aztán nem úgy halad a munka - természetesen - mint ahogy szeretném.

A kapaszkodókkal feldíszített mozdony.
 
A kapaszkodók töve közelről. Bizony elkélt a neoflex. Többet ilyen az  marhaságokat - hogy meglévő furatot letömítek, és közel azonos helyre fúrok másikat - igyekszem elkerülni

Mk48 orr

Tervszerűen halad az Mk48-as, ma feldíszítettem a homloklemezeket. kicsit kellett furkálni, mert először kifúrtam a felfogatások helyét 0,5-ös fúróval, aztán' pedig rájöttem, hogy kell oda az 1-es is, nosza mégegyszer.  Mindegy, legalább halad.
Az alkatrészek felragasztása közben azon méláztam, milyen jó volna az a régi modellező pillanatragasztó, amelyet anno kaptam egy modellező barátomtól. Az azt tudta, hogy pár másodpercig a ragasztáskor volt lehetőség korrigálni, míg a most kapható pillanatragasztók azonnal kötnek. Igaz, az valami gélragasztó volt, próbálkoztam a Loctite Gél-lel, de az nem vált be. Ha valaki tud ilyen lassabb cianoakrilát (pillanat) ragasztó fellelhetőségi helyről, szóljon. Műgyantát ugyanis rendesen csak cianoakriláttal vagy gyantával lehet ragasztani (az epoxi nem ér, az ugyanolyan lassú, mint a gyanta, és ráadásul még büdös is).

Holnapra a kapaszkodók helyének furkálása, és a kapaszkodófelrakás van. Egyszerre csak egy dolgot :-)

A mai állapotról egy kép :

Mk alkatrészböngészés

Nem csak semmittevés volt ma, elkezdtem az Mk48-ast befejezni. Történt ugyanis, hogy a nyárra való tekintettel a modellezési kedvem igencsak alábbhagyott – magyarán a fenének van ilyen melegben kedve reszelni, és Krisztián haverom úgy gondolta, hogy alattomos motivációs eszközökhöz nyúl. Magához rendelte a hosszú Bax kocsimat, és aljas, galád módon felszerelte azt mindenféle apró alkatrésszel, ami rávaló, és a kísérleti öntésből való belső berendezést is megkapta a kocsi. Pénteken kaptam vissza, akkor már a fotómaratott lépcsők is fenn voltak rajta. Úgy gondolta, hogy hátha ezzel lehet arra motiválni, hogy méltóztassak modellezni. Talált, így a festéshez kész kocsi meghozta a kedvem – festeni ugyanis szeretek.

Igenám, de hétvégén kisvasúti nap volt Kecskeméten, és úgy gondoltam, hogy ha már az Mk48 félig kész, fel kellene díszíteni azt is a kis, rávaló b@szokkal, és együtt kéne’ alapozni őket. Meglestem a 36-ost Kecsón', és elhatároztam : ilyen lesz. Amikor az alvázon elővillan az előző szürke szín, na az a magyar kisvasút :-)

Nosza, az elhatározást tett követte, mát tulajdonképp csak a homloklemez alkatrészeit kell felrakni, és a korlátokat a helyükre fúrni. No itt jött a gebasz, ami majd egy órás cselekvést szült : a néhány apró biz-bazt (csavarkapocs, horog, ütköző, végzártartó, etc) ki kellett válogatni az ömlesztett műgyanta alkatrészek dobozából.  Itt becslésem szerint az alkatrészek számossága kb 1500 (minden sikerült és kevésbé sikerült alkatrész ide kerül, és innen válogatódik ki), biz ebben a dobozban a tűtől a tengeralattjáróig minden van.  No innen válogattam az alkatrészeket. 1 órás nyugigumi. A legbosszantóbb pl. amikor három végzártartót az ember megtalál, és a negyedikre semmi áron nem akarózik rálelni. De amikor megvan a negyedik, akkor aztán’ talál még 3-mat. Kupleráj rulez, ezután tematikusan szétválogatom az alkatrészeket, ígérem.  Holnap felszerelem az alkatrészeket, és lehet még aznap megkapja az alapozó réteget a mozdony és a kocsi….

Aktuális állapot. A homloklemez még díszítésre vár
 
Majd' egy óra keresgélés eredménye (najó, kifúrtam az idő alatt a végzártatókat is)
 
Ilyen lesz. Lepusztult, magyar Mk

Bugac 2007

Költözött a blog: a blog.com nem volt tetszős. A képfeltöltés csak IE-el ment, a szerkesztő nehézkesen (vagy egyáltalán nem) volt kezelhető, és az egész piszok lassú volt. Remélem  a blog.hu jobb lesz.

Amiről a post szól: kisvasúti nap volt Bugacott' a hétvégén. Péntek-Szombat tartott a banzáj, de mivel szerdán jöttem haza a nyaralásból, így hülyén vette volna ki magát, ha egy nap termelés  (meló) után pénteken elhúzok kisvasúti napra. Így csak szombat lett a dologból…

A nap főszereplője Bugac-felsőn

Pénteken hajtányos nap volt, Trainmodeller blogján jókat olvashattok a dologról. Én szobaton keveredtem le, de az a nap is megérte. A kecskeméti kisvasúti napra mi mással megy az ember, mint a MÁV-Start (vagy stop?) csodavonatával, hiszen Kecskemét vasútállomásról külön Bz szerelvény vitte a kisvasutazni vágyókat a kisvasút állomásához. Jó is lett volna, csakhát a Nyugati – Szeged járat nem egy TGV. Sem sebességben, sem komfortban. Odafele kifogtunk egy olyan AB kocsit, amely a nagyátlagnál’ is mocskosabb és lepusztultabb volt. Az ablakot sem a fülkében, sem a folyosón nem lehetett lehúzni. A vonat meg Albertirsára érkezett akkor, amikor Nagykőrösről kellett volna indulnia.  A különvonat hálistennek’ megvárt bennnünket. Köszönet érte.

Nagy tolongás a bejáratnál, igen sok ember tartott a kisvonat felé. A kispöfögő 9 kocsit húzott, azok rogyásig tele voltak emberekkel. Mint a kezdetők fogva mindig, most is Nagy Józsi volt a ceremóniamester. Sokaknak az a véleménye, hogy kicsit túlspilázza a dolgot – szerintem pont jó. Kis színt visz a dologba. Jobb, mint az alapítvány egyik munkatársa - akinek a főlégtartályában volt nyomás rendesen (gyk: seggpicsa részegen) - üvöltött az kocsiba lépve, hogy a táskákat vegye mindenki le a padokról, mert kell a hely másoknak. A kellemetlen az egészben az volt, hogy közben a zasszonyomra’ nézett, aki most tapasztalta életében először ezt a folklóreseményt – próbáltam előzőleg felkészíteni, hogy itt fog tapasztalni rendesen, de az ilyenekre nem számítottam. Lestem is az asszony arcát, vajon most indulunk-e haza, de túltette magát a dolgon.


Indulás Kecskemétről
 
Az autópálya híd felé tartunk....
 
Bugacon majd' mindenki az énekkart figyelte. Érdekes, hogy nem nagyon volt a kisvasúti nap meghirdetve. Ennyit arról, hogy a kisvasút senkit sem érdekel...

Bugacig volt fotómegállás, pogácsaevés, és a bugaci állomáson egy énekkar (asszonykórus?) szórakoztatta az utasokat. Bugac felsőn kereszt, majd a pusztában megállás, és irány a csárda. Volt aki lovaskocsival, volt aki gyalog ment – mi az utóbbit választottuk, a banda vidáman bandukolt a magyar homokdűnék között. Aztán’ a csárdánál ért a hidegzuhany: én mindenre figyeltem, csak arra nem, hogy jegyé’ osszák a kaját. Szerencsére a dolog megoldódott (thx Andinak), majd kimentünk Bugac felsőre.

Pusztahalt: indulás a csárdába

Jókor érkeztünk, mert jól körül lehetett fotózni a 490-est (egyszer, ha 0-ásban nekiállunk, legyen kép rogyásig). Gőzben, vízdaruzás közben, indulás közben… miegymás. Jót beszélgettünk az ismerősökkel, és irány haza.

A menetrend szerinti személyvonat keresztez
 
Kispöfőgő - sztárfotók

Jakabszálláson hosszabb megállás következett, ahol tombolahúzás volt, miközben a mozdonyt itatták a kihelyezett tartálykocsiból. A hazafele úton – mivel az ismerősöktől külön találtunk csak helyet – más nem lévén, élveztük a vonatozást. Kisvasút, zötykölődés, gőzmozdony – derékig kilógva az ablakból fotózva – mind olyan dolog, amit ha egy kívülállónak mondok, nem tudja mi a jó ebben. Aki meg tudja, annak nem kell magyarázni. Fíling’, na. Van hangulata.

Tombolahúzás közbeni mozdonyitatás

A hazafelé tartó különvonaton volt az igazi folklórműsor: egy utastársunk a jobb oldalról – megrészegülvén a kisvasúti nap hangulatától is – áldotta jelenlegi államvezéreinket. A balos gondolkozókat ez mélyen felháborította, míg a többiek csak mosolyogtak a dolgon. Egyedi előadás volt, az szent. Hazafelé azonban a hangulat a vidám, mosolygósból átcsapott kétségbeesetté: a késő Intercityre (igen, ez a síneken guruló budiszippantó az IC) várakozókkal megtelt a peron. Többen remélték, hogy hely az nem lesz – hiszen repülőnap is volt Kecskeméten, különvonatot közlekedtetni meg minek, had’ tapossák a jobbágyok a peronon egymást. Megérkezett a várva várt vonat, és az állam leakadt: a reggeli AB kocsi testvérének egy fülkéjében lett helyünk. Itt a reggeli dolgok fordítottja volt : az ablakot nem lehetett felhúzni - mindig visszazuhant, az azt tartó bowdenek elég szomorúan lógtak. A mindig visszazuhanó ablakot sikerült felnyomni annyira, hogy a kallantyú azt megtartsa, reménykedtünk, hogy nem zuhan vissza. Nem zuhant, mert a bowden begyűrődött az ablak és a keret közé - de azért… kicsit elgondolkoztam : 3500 pénz körüli összeget fizettem ki azért, hogy egy ilyen fostartályban utazhassam. Nagy élmény.
Tényleg : tudja valaki, hogy a MÁV-Startnak hogy van arca IC pótjegyet kérni az ugyanezen vonatban közlekedő, elvileg tiszta kocsikért? Itt a takarítás plusz szolgáltatás? Pótdíjas? Neb@sszákmármeg. Ez az  európai vasút?

 

 

Kemence 2007

Kisvasúti nap volt Kemencén. Mint minden évben, ekkor is meghívást kapott a modellezőklubbunk, hogy a keskeny nyomközű modulokat rakjuk össze, és mutassuk meg az érdeklődőknek. Ez már szinte hagyomány, a Kőrózsa panzió teraszán szoktuk felállítani a modulokat.

A modelleket már szerintem mindenki unásig ismeri - el is kell gondolkozni egy jó kis újabb 0e témán, vagy a meglévőket is elég volna befejezni ? :-) Szóval nem rinyálok a modellekről. Majd máskor :-)

Azt azonban érdemes megemlíteni, hogy a mi 0e-s alkotásaink mellett Sütő Gábor 1:10-es kisvasúti modelljei is ismét vendégszerepeltek. Történt egy nagyszerű esemény is ezzel kapcsolatban : Gábor itt mutatta be a nagyközönségnek először új villanymozdonyát. Az ünnepélyes leleplezés után mindenki meg volt hívva egy kekszgolyóra, amit a pft vagonból lehetett fogyasztani.

Vajon mi rejtőzik ott?
Leleplezés
 
Fenn a szedő, a mozdony üzemkész
 
Állófogadás


Maga a kemencei kisvasút egy csoda. Csoda hogy létezik, és csodálatos helyeken megy. Így aztán elég sokan voltak kíváncsiak a kisvasútni napra - nem beszélve arról, hogy olyan ínyencségek voltak láthatóak, mint a 311-es és 55-ös - a faros - Ikarusz. Üde színfoltjai voltak a napnak.

 

Ikarus 311
 
A "faros" Ikarus


A kisvasúti nap szokásos beszédekkel kezdődött, mindenki beszélt egyet, aki a környéken számít - polgármester, Ipolyerdő - kicsit vicces volt ezeket hallgatni, mikor mindenki tudja, hogy amikor a KBK kilincsel egy kis támogatásért, akkor milyen elutasító mindenki, illetve milyen nehézkesen mennek a mégis létrejövő támogatások. Ezután egy jó kis járműparádé volt, felvonult minden mozdítható jármű, és közben pár mondatban beszélt is a narrátor a mozdonyok történetéről, azok érdekességeiről.

Ami meglepő volt számomra, hogy helyjegyet osztottak a menetrendszerint közlekedő vonatokra, mert akkora volt rájuk az érdeklődés. Kérdezheti bárki, hogy mi lehet jó az erdőben pár km-t megtevő kisvasútban ? Nem tudom, de az tény, hogy van fílingje nagyon. A Strand után a fák koronája összeér a vonat felett, szinte "alagútban" fut a vonat. Előtte a patak mellett egy roppant szép töltésen halad a vonal, amely, ha volna víz a patakban még jobb lenne. De így sem rossz. Hatalmas érzés az is, hogy most ideiglenesen a vonat mindig visszatol a strandig, és ott jár körbe. Kész az új híd, de még engedélyek hiányoznak... majd jövőre.

 

Vonat érkezik fentről a strandhoz
 
Az új híd. Átmenni még nem lehet rajta.

Kisvasút, de van egyfajta játékszaga, és szerintem a hozzám hasonló vasútbolondokat ez vonzza. Szóval Kemence egy olyan hely, amit nem szabad kihagyni!

Legvégén pedig néhány kép :

 
 
 
 

 

Sommerfeld szedő

Jól elfelejtettem a Kertivasutas topictalit....

...a nagy melegben meg történt egy kis baleset : életem párja (a mozdonygyilkos!) véletlenül felborította a WLB-s Hobbtrain Taurusom. A játszópályára való visszarakás oly' szerencsétlenül történt, hogy sikerült az egyik szedőjét szétpattintani. Nem történt nagy gáz, mert ha akartam volna, két csipesszel visszaoperálom a kis rugót, és minden a régi, de nem akartam. Ugyanis a WLB-s Taurus még a kezdeti Hobbytrain modellek közül való, amelyek ordítóan randa áramszedővel vannak megáldva - azóta ez persze megoldódott, de ugyebár magától nem oldódik meg a probléma.
Korábban rendeltem egy Sommerfeldt szedőkészletet a géphez, így most gondoltam, hogy hasznosítom.

 

Az eredeti szedő
 
Megkopasztott tető
 


A csomagban egy fúrósablon is található (tényleg, tudja valaki, a fúrósbalon mit jelent? Én sem, de előszor ezt írtam :-)), ennek segítségével kell a szedő rögzítésére szolgáló csavar illetve a három porcelánszigetelő-imitáció helyét felfúrni. Referenciapont a legelöl lévő furat, a két meglévő, oldalsó kiiktatásra kerül - a szedő méretének megfelelő helyre. Szóval sablon alapján furatok helye bejelöl, Dremel izzít, és fúr. A szigetőknél 1-es, a szedőt rögzítő csavarnál 1,5mm-es furat kellett.

 

Szétfúrva
 

A szigetelők pozícionálása úgy történik, hogy kis drótdarabot kell rajtuk keresztülfűzni, és beragasztani a tetőbe. felül, a szigetelők felett fél-egy mm látszódjon csak ki a drótból. A szedőt ezekre kell ráültetni, és egy kis távtartó közbeiktatásável alulról egy csavarralrögzíteni. Szétpakolással együtt 15 perc meló az ügyesebbeknek - nekem ezért kelett 16 perc is. De az eredmény magáért beszél.


Az új szedő összecsukva.
 
Kinyitva látszik, mennyivel filigránabb a Sommerfeldt szedője.
 
oldalról látszik igazán, mennyivel karcsúbb kialakítású az új áramszedő.
 
És legvégül a kész mozdony.

Mióta a mozodnyt vettem, a Hobbytrainfrissítette a termékét, és új szedőkkel látta el a mozdonyait. Ezek karcsúbbak, jobban visszaadják az eredeti szedő alakját. Ha jól tudom, árban nem tér el az új illetve a régi kialakítású áramszedővel szerelt mozdonyváltozat.

Félnullás méretben utazó modellezőknek info : a Piko Taurus tulajoknak is létezik hasonló tuningkészlet a Sommerfeldt katalógusában. Nagyobb külföldi modellboltokban lehet is kapni....

Nagy méretű sínproblémák

Gondolta volna valaki, hogy az olajárakhoz hasonló, a nyersanyagtól függő áringadozás begyűrűzhet a vasútmodellezésbe is ? A Bachmann közleményt adott ki : Aristocraft márkanéven forgalmazott G méretű sínjeinek az ára mostandól a kétszeresére ugrik. Az indoklás az, hogy a réz világpiaci árfolyama 70%-ot emelkedett, és e' miatt a gyár nem tudja a korábbi árakat tartani. Nomármost egy G méretű sínben nem kevés réz van...

Úgy nyilatkoztak, hogy a korábbi árak akkor alakultak ki, amikor a réz fontja 1$ volt, mostanra azonban 3.40$ lett. Próbálták nem emelni egy darabig az árakat, de a jelenleg nem tudja a gyár a korábbi az alacsony árakat tartani. Ígérik, hogy ha csökken a réz ára, akkor felülvizsgálják az árakat - de szerintem nem fogják. Hiszen, ha a vásárlóközönséget rászoktatják az új, emelt árakra, bolondok lennének csökkenteni azokat. Legfeljebb, ha olcsóbb lesz a réz, nagyobb lesz a profitjuk. Amúgy is, az LGB problémái miatt tulajdonképp az Aristrocraft és az USA Trains a két meghatározó sínmárka jelenleg G méretben...

Nem igazán örülök a hírnek, de érdekes, gondoltam megosztom Veletek.

Addig meg písz.

süti beállítások módosítása